<p>Aki vasárnap Dunavarsányban megnézi a hazaiak focimeccsét, utoljára láthatja védeni a legendás kapust, az 57 éves Koszta Jánost.</p>
Forrás: Czerkl Gábor
Némi túlzással fél Taksony átrándul holnap Dunavarsányba, hogy délután négykor az egykori háromszoros válogatott Kosztát utoljára lássák védeni az Újhartyán elleni, megye II-es bajnokin.
A veterán kapus Kosdon Szabados Tamás varsányi tréner szomszédja, s mivel az idény elején aláírt az együtteshez, most harcba hívták.
– A varsányiak első számú kapusát, Szili Zsoltot az előző bajnokin kiállították, így nekem kell beugranom – mondta Koszta. – Annyi kérésem lesz, hogy a két kapufa mellé álljon egy-egy ember, és ha vetődés után netán nem tudok felállni, segítsenek.
A legendás kapus 290 NB I-es meccsen védett: a Váccal magyar bajnok volt, korábban pedig a Borsodi Bányászban még csatárként villogott.
– Kesztyűben bárki képes kapuba állni, de az igazi kapus anélkül véd – fedte fel titkát a focista. – Másrészt a szerencsét hozó rágógumimat sose felejtettem az öltözőben, éppen soros védőimnek pedig mindig elmondtam, ha gólt kapunk, azért csakis ők a felelősek. A vasárnapit szánom végleges búcsúmeccsemnek, 2017-ben bekeretezem a sportolói kiskönyvemet, s kiteszem a falra.
Kosztát élete legnagyobb élménye a Bernabeuhoz köti, az 1985-ös UEFA Kupa-döntő visszavágóján a Videoton 1-0-ra verte a Real Madridot, ő pedig Disztl Pétert még a kispadról figyelte.
Koszta közel a hatvanhoz is igen aktívan él. Reggeltôl a váci Zollner Elektronik Kft. termékfelelőseként dolgozik, délután pedig az újpesti Tungsram-pályán tizennégy – 13 és 19 év közötti – hálóőr dolgozik a keze alatt. János tíz olyan kapust nevelt fel, aki az élvonalba került, köztük például Antal Botondot, a diósgyőri drukkerek nagy kedvencét.