<p>Kellett egy kis idő, hogy tudja értékelni a riói paralimpián szerzett ezüstérmét Suba Róbert. Mert ha egy lendületesebbet húz a hajrában, most a mozgáskorlátozott kajaksport első magyar aranyérméről mesélhetne.</p>
Forrás: MTI
– Amikor a kétszázas döntő után kiderült, három centivel kaptam ki, mérhetetlen ürességet éreztem, de már örülök a második helynek – mondta Suba.
Tizenhét éve egy ejtőernyős-ugrás után bénult meg mindkét lába, kerekesszékbe kényszerült, s bizony rendre az elsők között bocsátották el, ha valamelyik munkahelyén létszámleépítésről döntöttek. A kenyerét jelenleg egy kiskőrösi gimnáziumban portásként keresi, 2015-ben kényszerből váltott kenuról kajakra.
– Hogy miért? Mert a paralimpián a kenu nem szerepel műsoron. Ezért két szegedi edzőmmel, Csamangó Attilával és Győrfi Tamással „átprogramoztam” magam az egészen más mozgásformára.
Róbert máris elhatározta, hogy 2020-ban Tokióban meg sem áll a dobogó csúcsáig.
– A sport az életem, nincs más utam, csakis a paralimpiai győzelem. Amióta elbánt velem a sors, részcélokat fogalmazok meg, így haladok egyre előrébb.
Arról viszont már letett, hogy egyszer újra tud járni. – Az orvostudomány mai állása szerint nem leszek rá képes. Deréktől lefelé semmit sem érzek, egyszer a forró radiátorhoz ért a lábam, és érzőidegek híján a hús ráégett a csontomra.
Zuhanás a semmibe
A hobbiejtőernyős Róbert 1999-ben Matkópusztán 1,5 kilométerről ugrott egy Antonov–2-es repülőből. Rosszul nyílt a főernyő, majd a hasi is, végül a kettő összegubancolódott.
– Félig önkívületben egy tanyasi épület tetején landoltam. Szerencsére a közelben dolgozó gazda visszahúzta a lenyelt nyelvemet. Eleinte hittem a felépülésben, most már nem. Örülök, hogy élek.
