A Váccal 1994-ben, az FTC-vel 2001-ben magyar bajnok, a magyar válogatottat pedig 1997-ben vb-pótselejtezőn irányító Csank János tegnap ünnepelte a 70. születésnapját.
- Milyen érzés megélni ezt a szép kort?
- Szerencsére nem érzem magam hetvenévesnek. Nem dohányzom, nem iszom, a mai napig sokat biciklizem és futok – árulta el Csank, aki jelenleg az NB II-es Vác szakmai igazgatója. – Őszintén szólva a hatvanadik születésnapom érzékenyebben érintett, mert azzal véget értek az ötvenes éveim.
- Nem hiányzik a kispad?
- Dehogyisnem. Nekem az életem a futball. Ugyan jól érzem magam most is a bőrömben, de a futballpályák közelében sokszor rám tör, hogy még szívesen edzősködnék.
- Megbirkózott már a jugók elleni 1-12 súlyos terhével?
- Ne higgye, hogy álmatlan éjszakáim vannak miatta. Semmit sem bántam meg a pályafutásom során. Mindegyik klubomnál, és a válogatottnál is jól éreztem magam. Az én időmben sokkal rosszabb körülmények között dolgoztunk, mint most, ezért már maga a pótselejtező kivívása óriási eredménynek számított. Az már pech, hogy az akkoriban világranglista-második jugókat kaptuk, és beleszaladtunk a késbe. Azért bánt, hogy ezt az eredményt a mai napig felhánytorgatják nekem.
- Megünnepli azért ezt a jeles évfordulót?
- Nem szoktam a szülinapjaimon nagy bulit csapni. Az biztos, hogy a szűkebb baráti körömmel hamarosan elmegyünk egy jót vadászni disznóra vagy rókára. Imádom hallgatni az
