<p>Na jó, ez így egy ordas nagy csúsztatás, talán-talán hazugságnak is nevezhetnénk, de mégis…</p>
Szóval a lényeg: a Budapest Sportiroda hagyományos záró félmaratonján, a Balaton félmaratonon korábban a külügyminiszter rendszeresen elindult, most meg nem. Persze elegáns lenne azt mondani, hogy nyilván megrettent a közelmúltban futott remek időimtől, de az az igazság, hogy a nálam (Szekeres Tamás – Bors, felelős szerkesztő) sok-sok évvel fiatalabb, jóval magasabb és sportosabb Szijjártó olyan 20-25 percet mindig rám vert, amikor egy versenyen futottunk. Úgy hogy most nyilván csak más dolga volt, nem pedig az általam elébe (nem) dobott kesztyűt nem vette fel.
De valljuk be, azért a verseny a külügyér nélkül is remek volt, az én szempontomból meg egy ellenféllel kevesebb. Hetedszer futom a Balaton félmaratont, az előző hat alkalommal mindig ködös, gusztustalan, 3-4 fok volt. Erre ma? Csodás napsütés, tizenvalahány fok, rövid nadrágban és rövidujjú pólóban lehetett nekivágni a távnak. Sajna elkövettem néhány hibát, például egy hete túl erős félmaratont futottam edzésen, egész héten eszetlenül ettem, a verseny előtti nap meg éjfélkor estem be az ágyba. Meg is lett a böjtje, mert féltáv után eléggé elfáradtam, mire kiértem a Balaton partjára (14 kilométernél) addigra már az is felmerült bennem, hogy bele kellene sétálni néhány percet.
Aztán összeszorítottam a fogam, s nyomtam tovább, főleg miután mentorom, minden futóversenyek nagyasszonya, a korábbi tájfutó-világbajnok Monspart Sarolta 15-nél bekiabált: „Ez az főszerkesztő úr (igen, kicsit felülpozicionált), nyomjad!”. Legközelebb 17-nél éreztem, hogy itt a vég – sajna nem a versenynek, hanem az erőmnek –, de valahogy túllendültem a holtponton, a 19 kilométeres táblánál már tudtam, hogy túlélem, s a minimumtervem, a két órán belüli idő is meglesz.
A célba aztán 1:58:00-val estem be, boldogan, hogy véget ért, és az sem rontotta a kedvem, hogy a szpíkernek itt már „csak” a Bors újságírója voltam. (Lehet, hogy ha még öt kilométert futok, már gyakornoknak fokoznak le?!)
Na, summa summárum, az időmmel a férfiak között 438. lettem (bár az előttem végzők túlnyomó többsége fiatalabb nálam), és nagy elégtétel, hogy nem volt ott Szijjártó.
A 439. hely már olyan lelombozóan hangzik…
