Durbanben született, nevét úgy kell kiejteni, hogy Slingivé Micunu. 18 éves, idén érettségizik, edzőnek szeretne tanulni. Asztmája miatt kezdett el úszni, de átpártolt a vízilabdára, mert sokkal jobban illik hozzá, és mert régebben a nagypapája is pólózott. A Vasasban kezdte az olimpiai bajnok Faragó Tamásnál, most már harmadik éve Dunaújvárosban játszik. Régóta tagja a korosztályos vízilabda-válogatottaknak, járt már Európa- és világbajnokságon, jelenleg is Új-Zélandon tartózkodik a 18 évesek vb-jén. És hogy miként lett magyar a csodaszép, mosolygós Slingi becenevű lány?
– Édesapám hajón dolgozott, és egyszer elvitte anyut Dél-Afrikába – meséli Slingi.
– Anyu a helyi nevelőotthonban elkezdett önkénteskedni, és mivel engem az asztmám miatt gyakran orvoshoz kellett vinni, és ő volt a legkönnyebben mozdítható munkatárs, rá jutott a feladat, hogy elhordjon a doktorhoz. Én ekkor egyéves voltam, szép lassan összeszoktunk, elkezdtem mamának szólítani, ha baj volt, az ő lábait öleltem át, azt mesélik, hogy kiválasztottam saját magamnak. A magyar házaspár képtelen volt otthagyni a kislányt, ezért belefogtak az örökbefogadási procedúrába, amely nagyon sokáig tartott, például a huzavona miatt nem változtatták meg Slingi nevét, aki azért tervezi, hogy felvesz egy harmadik, a magyar nyelvvel jóval kompatibilisebb nevet is. A biológiai szüleit nem ismeri, a zulu törzsi nyelvből csak pár szót beszél, Slingi minden tekintetben magyar.
– Soha nem ért atrocitás, vannak ismerőseim, akiket igen, de én azért azt tapasztalom, hogy aki nem hívja ki maga ellen a sorsot, az tényleg nem kerül kellemetlen helyzetbe, én békés, alkalmazkodó természet vagyok – folytatja a pólós, akinek szíve egy dunaújvárosi focistáért dobog, és aki imádja a vízilabdát.
Mindenre megtanít a sport
