Michelle Smith 18 évesen indult először felnőttvilágversenyen, de az 1988-as szöuli olimpián nem alkotott maradandót. Ugyanez mondható el a következő világbajnoki és olimpiai szerepléseiről is. Ám amikor 1993-ban megismerte Erik de Bruin egykori holland diszkoszvetőt – aki éppen abban az évben bukott meg doppinggal és kapott négyéves eltiltást –, minden megváltozott.
Az 1994-es vb-n már döntős volt, az 1995-ös Európa-bajnokságon – első írként – két aranyat nyert, abban az évben kilenc számban döntötte meg az ír csúcsot. Michelle Smith és Erik de Bruin kettőse tökéletesen működött, olyannyira, hogy az 1996-os olimpián aztán végképp berobbant a világelitbe – 27 évesen, vagyis már nem éppen fiatalon – három aranyat nyert: 200 és 400 vegyesen és 400 gyorson, 200 pillangón pedig harmadik lett.
Janet Evans, az amerikai gyorsúszóklasszis furcsállotta a hirtelen jött nagy változást, doppingolást emlegetett, de aztán bocsánatot kért. Két év múlva azonban beigazolódott Janet Evans gyanúja: Michelle megbukott a doppingteszten, androsztendiont használt, amiért négy évre eltiltották. Mivel közel volt a harminchoz, ez egyben a karrierje végét is jelentette. A férje találta ki, hogy tanuljon jogot.
– Nem volt könnyű ennyi idősen újra beülni az iskolapadba, de nem volt más választásom – mesélte a Woman Way című lapnak. – A dublini egyetem jogi karán felajánlottak öt helyet felnőtt hallgatóknak, elmentem a meghallgatásra és felvettek. Nem volt könnyű dolgom, mert akkor már megvolt a nagylányom, mire diplomáztam, megszületett a második is.
Smith jelenleg ügyvédként dolgozik – ami kicsit furcsa, hiszen őt magát is csaláson érték –, sikereiről és megpróbáltatásairól is írt egy-egy könyvet. Nem tudni, miért nem vették el olimpiai aranyérmeit, a legújabb gyakorlat szerint a doppingolók eredményeit megsemmisítik. A 2008-as és a 2012-es olimpia győztesei közül már ötvennek vették el az aranyát.
