– Még jó, hogy miközben edzést tartok a gyerekeknek, a fejemen van a sisak, így nem látják, amint a fájdalomtól eltorzul az arcom, lefagy róla a mosoly – mondja Imre Géza, a riói olimpián egyéniben ezüst-, csapatban bronzérmes párbajtőröző, aki gerincsérve ellenére mindennap edzi a jövő bajnokait.
– Már nemcsak a vívómozdulatoknál, a mindennapi életben is jelentkezik a fájdalom. Múltkor állás közben olyan érzésem volt, mintha tűt szúrtak volna a hátamba, és néha az ülés is fáj, a gyógyszer sem segít.
Az egyik legszimpatikusabb, sosem panaszkodó sportoló október vége óta rendszeresen gyógytornára jár, igyekszik heti háromszor részt venni a foglalkozáson.
– Torna után rendszerint jobban érzem magam, de aztán sajnos ez elmúlik – folytatja, majd arra a kérdésre, ha ilyen fájdalmak kínozzák, nem gondol-e műtétre, hozzáteszií. – A gerincét senki sem piszkáltatja meg szívesen… Egyébként is, amikor megállapították a bajomat, azt mondta az orvos, ha egy év múlva sem javul az állapotom, akkor kell elgondolkodni a műtéten. Nyárig még van idő, és bízom a javulásban.
Imre elmesélte, sokan keresték meg ismeretlenül is, hogy tudnának segíteni a baján. Bár nagyon jólesett neki a rengeteg felajánlás, egyelőre a megkezdett utat járja, hisz a gyógytorna erejében. Az azonban biztos, hogy az idén nem láthatjuk őt versenyezni. – Amíg a pengét sem tudom meghajlítani, és két-három kitörés is fáj, addig szóba se jöhet a versenyzés – mondta.
Azért nem szakad el teljesen az élsporttól, a vívószövetség elnöksége ugyanis megbízta a párbajtőrözők szakmai bizottságának vezetésével.
