Mányoki Attila szombaton végre átszelte az új-zélandi Cook-szorost. Ez volt a világ hét nagy csatornája közül az ötödik, amit leküzdött. Ő a 200., aki véghezvitte a bravúrt, ráadásul 14 fokos vízben a hatodik legjobb idővel, 6 óra 57 perc 49 másodperc alatt tudta le a 26 kilométeres távot.
Ez keményebb volt a többinél?
Mentálisan feltétlenül. Öt hét várakozás után az utolsó teljes napomon jött csak el a lehetőség. Ez a bizonytalanság borzasztó volt.
Gondolom, nem malmozott időközben.
Hát nem turistáskodni jöttem. Mindennap kétszer edzettem, 8–10–12 kilométereket úsztam, függetlenül attól, szakadt-e az eső, vagy mennyire fújt a szél. Szoktattam magam a hideg vízhez. Ahol a táv teljesítéséhez a vízbe ugrottam, ott mellbevágóan hideg volt, és erősen sodort a sziklák felé.
Az áramlással később is küzdenie kellett.
Igen, egy ideig egy helyben toporogtam. De ez nem újdonság, máshol is megtörtént már. Aztán a navigátorok számításai folytán az útirányt 90 fokkal megváltoztattuk.
Hét órát úszni elég monoton lehet. Mivel kapcsolódik ki? Verseket szaval?
Általában csak a mozgásomra koncentrálok. Most viszont felüdülést jelentett, hogy órákon át delfinek úsztak velem, minden irányban ott voltak körülöttem, olyan közel, hogy néha hozzájuk értem. Jó érzéssel töltöttek el, megtörték a monotóniát.
Még jó, hogy nem cápák kísérték.
Azokat nem láttam. De tizenöt méternél közelebbről lehet csak észrevenni őket. Medúzával viszont közvetlenül a start után rengeteggel találkoztam, szerencsére átúsztam felettük.
Nem félt ennyi veszély között?
Meg sem fordult a fejemben, csak a feladatomra koncentráltam.
Ahogy partot ért, bevágott három Wellington bélszint?
Nem éppen. Várt még rám egy egyórás hajóút haza, majd autózni kellett a szállodába, felmentem a szobámba, vagy fél 11-kor jutottam el vacsorázni.
Hogyan tovább? Már csak két erőpróba van hátra.
Két hónapot pihenek, majd nyár elején elkezdem a felkészülést, mert októberben a Gibraltári-szoros következik, jövő augusztusban pedig az Északi-csatorna.
Már vágyik a következőkre?
Amire vágyom, az az, hogy végre Zalaegerszegen, a szeretteim közelében lehessek. Várom már, hogy szerda estére végre otthon lehessek.
