Nádas Ádám akrobatikus jégkorcsolyázót kevesen ismerik itthon, pedig egyedi produkciójára sok helyütt kíváncsiak a világon. Dél-Koreától kezdve Dubajon és Mexikón át szinte mindenhol fellépett már. Nem mindennapi eredményei mögött rengeteg kemény munka és szenvedés áll.
– Kiskoromban minden egyes nap gyomorgörccsel indultam iskolába. Diszlexiás vagyok, ezért mindenki rajtam nevetett – mesélte Ádám. – Vékony, visszahúzódó gyerek voltam, az a fajta, akivel könnyű elbánni.
De nem csak szavakkal bántották. Visszalátogattunk Hatvanba, Ádám régi iskolájába. Arra a helyre, ahol több mint húsz éve ő a földön feküdt, miközben négyen verték.
– Az általánosban végig kínoztak. Sok minden közrejátszott: nem voltam jó tanuló, nem is volt sok pénzünk, de erre csak akkor jöttem rá, amikor csúfoltak a melegítőm miatt, amit mindennap hordtam. Édesanyám mindent megtett, hogy ne nélkülözzünk a testvéremmel. Magántanárhoz jártam, zenéltem, és természetesen rengeteget korcsolyáztam.
Tizennégy évesen aztán Pestre ment középiskolába, és mintha kiszabadult volna a börtönéből, közben pedig kereste a helyét a sportban. Több edző is azzal utasította el az akkor már évek óta szerelemből korcsolyázó fiatalt, hogy nem lesz belőle semmi. 17 évesen mégis bekerült a Jégszínház egyik produkciójába, és az első útja Dubajba vezetett.
– Talán közhely, de a gyerekkori élmények mindig is motiváltak, hogy megmutassam, mire vagyok képes. Ma már a saját műsoromat veszik meg Mexikóban, és annyi felkérést kapok a világ minden tájáról, hogy nem győzöm visszautasítani azokat. Anyagilag és erkölcsileg is megbecsülnek. Életem az alkotás. Show-szezonban naponta tizennyolcezer ember előtt lépek fel. Ez nekem a szerelmem, végre boldog vagyok – magyarázta Ádám.
