<p>Klein Dávid 9. alkalommal fordult vissza a Himalájáról. Eközben Kilian Jornet katalán sportember 29 óra alatt oda-vissza megmászta a csúcsot az északi oldalon. </p>
Hazánkban a hegymászás nem túl népszerű sportág, az emberek többségét idegesíti, hogy egyesek teljesen feleslegesen hegyeket másznak, olykor eltűnnek, drága pénzért mentőexpedíciókat küldenek utánuk. Igazából akkor kapja fel a fejét a nagyközönség, ha valaki meghal, egy sikeres mászás messze nem kap akkora publicitást, mint egy tragédia. És van egy külön kategória: Klein Dávid. Vele kapcsolatban mindenkinek van véleménye, egyesek hősként tisztelik, mert van mersze gyakran visszafordulni, és bölcsen nem megy bele csínyekbe, mások szerint totális abszurditás, hogy 17 cég arra költi a pénzét, hogy Dávid folyton „majdnem” hegyet másszon.
Földes András újságíró, hegymászó az Indexen írt egy jól érthető cikket Klein Dávidról, aki ezúttal sem omlott össze a kudarca után, a visszatérését követően az alaptáborban azonnal – lábait egy meleg vízzel teli bádog teknőben melegítve fel – nyilatkozott az RTL Klubnak.
– Életben maradva, ez a lényeg – mondta Klein. – Ez sosem keserű kudarc. Legalább hatvan kilométeres szél tombolt odafent, felőröltek a körülmények.
Klein ezúttal is oxigénpalack nélkül vágott neki a hegycsúcsnak, két filmező serpával, társa, Suhajda Szilárd már korábban visszafordult. Az Everest Expedíció 2017 tehát nem járt sikerrel, viszont jóval nagyobb publicitást kapott, mint például dr. Neszmélyi Emil, aki palackkal, de asztmásként jutott fel a csúcsra, vagy Ugyan Anita, aki ugyancsak oxigénpalackkal, de első magyar nőként mászta meg az Everestet.
Földes szerint az indokolatlanul nagy médiaérdeklődésen kívül azért visszás Klein megítélése szakmai körökben, mert olykor teljesen irreális célokat fogalmaz meg és gyűjt rájuk nem kevés pénzt: „2001-ben jelentős állami támogatást szerzett arra, hogy a világ egyik legnehezebb útján, a Kangshung-falon jusson fel az Everestre. Erre addig csupán egyetlen amerikai csapat volt képes… 2013-ban a Nanga Parbatra indult el, télen, ami akkor még egyetlen hegymászónak sem sikerült…” – írja Földes. Egyik terve sem sikerült, ahogy az ugyanebbe a kategóriába tartozó K2-re sem jutott fel.
