Nagy élmény volt Berényi Sándornak és fiának, Ace-nek az EL-selejtező. De nem a pályán történtek miatt.
A férfi a 90-es évek végén költözött ki Floridába, ott nősült és született meg gyermeke. A tízéves kissrác életében először jár Magyarországon.
– A mérkőzés fél kilenckor kezdődött, de mi már jócskán nyolc előtt ott voltunk a stadionnál – magyarázta Sándor. – Parkolóhely nem volt, az autót csak szabálytalanul tudtuk letenni, végig izgultunk, el ne szállítsák. A jegypénztárnál kb. tízméteres sor fogadott minket, szűk fél óra elteltével már ott is álltunk az ablaknál... Csakhogy a kasszás képességeit meghaladta Ace nevének és születéshelyének leírása, úgy kellett lebetűzni: M-i-a-m-i. Odaát kosárlabdameccsekre járok, ötször ennyi a néző, de várakozás semmi. Minden jegyet online veszünk.
A beléptetőkapuknál megint várakozniuk kellett, mert a vonalkódolvasó minden második embernél hibát jelzett. De valahogy csak arra ocsúdtak, hogy bent vannak a stadionban.
– Ennyi izgalom után irány a büfé! Szükség volt valami frissítőre – folytatja Berényi Sándor. – A kiszolgáló lánykák úsztak a melóban, úgyhogy csak álltunk és álltunk, bent már megkezdődött a meccs, és mire a pulthoz értünk, már vezetett a Beitar.
Pereccel, alkoholmentes sörrel és üdítővel felszerelkezve botorkáltak fel a lelátóra. Egy fia rendező nem volt, aki útba igazította volna őket. Valahogy kisilabizálták a jegyről, hol ülnek, de ott az összes hely foglalt volt.
– Jobb híján ácsorogtunk, de összegörnyedve, nehogy zavarjuk a VIP-szektorban ülőket.
A meccs sem volt az igazi, a kocsit is féltettük, így a lefújás előtt percekkel elindultunk haza. Az utcán voltunk, amikor hallottuk: született még egy gól. Arról is lemaradtunk. Sebaj, ennél jobban sajnáljuk, hogy a fiam első focimeccsén a Vasas csúnyán leégett – zárta beszámolóját a férfi.
