<p>A hétvégén véget érő londoni vb az első az atlétikai világbajnokságok történetében, amikor az edzők is kapnak érmet. A sztárversenyzők trénerei egy kicsit kiléphetnek az árnyékból.</p>
Az atlétikai vb-nek azért vannak viszonylag ismert edzői, Ans Botha ilyen. A Namíbiából származó 76 éves asszony négy éve dolgozik a dél-afrikai Wayde Van Niekerkkel, aki a mostani világbajnokságon is tudott győzni 400 méteren, tavaly a riói olimpián pedig egy ősrégi világcsúcsot megdöntve lett első. A csodás egymásra találás mindkét fél részéről elégedettséget szült, habár Ans olykor nagy nyomásként éli meg, hogy egy ekkora tehetséggel dolgozhat.
– A hatvanas évektől edzősködöm, a fiam volt az első tanítványaim egyike, de ekkora tehetséggel még nem volt dolgom – mesélte. – Óriási felelősségként élem meg, belőle nem kihozni a legtöbbet, vétek.
– Nagyon hálás vagyok neki, amiért foglalkozik velem – vette át a szót Wayde –, és nem csak azért, mert jó eredményeket érünk el, hanem azért, mert emberileg is miatta váltam azzá, aki vagyok.
Ans jó ötletnek tartja, hogy ezúttal az edzők is kapnak érmet.
– Oklevelem már sok van, de érmet még soha nem kaptam, aranyos gesztus – fogalmazott.
– Rengeteg áldozatot hoznak azért, hogy mi dobogóra állhassunk, megérdemlik, hogy végre kilépjenek az árnyékból – mondta Jennifer Simpson, az 1500 méter ezüstérmese, edzője, Heather Burroughs megszokta már a helyzetet.
– Nekünk nem újdonság, hogy a háttérbe szorulunk, még Usain Bolt edzőjét sem ismeri senki – kezdte. – Persze nyilván jólesik, ha gondolnak ránk.
– Az edzőm a legjobb barátom – magyarázta Steven Gardiner, aki 400-on második lett. – Mindent meg tudok beszélni vele, nagyon kedves ember. Igen, azt mondhatom, hogy szeretem őt. Jó edző, megérdemli, hogy kapjon érmet.
