Sprintszámban korábban még nem állt vb-dobogón magyar atléta, ami különösen értékessé teszi Baji Balázs londoni bronzérmét 110 gáton. A 28 éves állatorvos hisz a sorsszerűségben, úgy érzi, amit elvesztett tavaly Rióban, amikor nem került az olimpiai döntőbe, azt most kamatostul visszakapta.
A célba érkezés után azt mondta, el sem hiszi, hogy érmes lett. Most, hogy aludt rá egyet, kézzelfoghatóbbá vált az élmény?
Nem igazán, mivel az érmet még nem kaptam meg, az eredményhirdetés csak ma este lesz. Talán, ha majd a nyakamba akasztják. Na meg aludni sem sikerült túl sokat, elég sokáig fenn voltam – mondta Baji kissé álmoskás hangon.
Hányszor pörgette már le gondolatban a londoni döntőt?
Többször próbáltam, de sajnos nem sok mindenre emlékszem belőle. Annyira a futásomra fókuszáltam, hogy egyelőre csak apró részletek villannak be, ezeket a pillanatokat igyekszem ízlelgetni.
A mezőny bemutatásánál tényleg látszott, hogy nagyon koncentrál. A riválisokkal ellentétben csupán egy mosolyt engedett meg a kamerába.
Nem szeretek bohóckodni, az nem én lennék. Ugyanakkor fapofával sem akartam állni, gondoltam, egy kedves mosoly, meg egy integetés pont jó lesz. Amúgy meg maximálisan az előttem álló feladatra összpontosítottam.
Alig ért célba, máris a nyakába került a magyar zászló. Kitől kapta?
A masszőrünktől, Igaz Bálinttól. Ez a zászló már nagy utat járt be, Sydney óta minden világversenyt megjárt. Jó érzés, hogy egy kicsit én is ünnepelhettem vele.
Apropó ünneplés, a verseny után volt ereje bulizni?
Csak visszafogottan, de ha megkapom az érmet, méltón megünnepeljük.
A tavalyi riói olimpia után nagyon elkeseredett, hogy lemaradt a döntőről. Kárpótolja ez a bronz?
Nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan kárpótol a sors. Persze most visszagondolva is sajnálom azt az elszalasztott lehetőséget, de így már kevésbé fáj. Egyébként hiszek abban, hogy semmi sem történik véletlenül, s ha egyszer valamit elvesztünk, azt legközelebb visszakapjuk.
Nemcsak a sportban, a szakmai és magánélete is sínen van, hiszen sikerült elhelyezkednie az Állatorvostudományi Egyetem klinikáján, és tavaly megnősült.
Most már én vagyok a világ leggyorsabb állatorvosa. A magánéletemről viszont nem szeretnék beszélni...
A főnökétől kapott egy kis pluszvakációt a siker örömére?
A verseny miatt amúgy is szabadságon vagyok, de amint vége az atlétikai szezonnak, a munkáé lesz a főszerep.