Véber György a másodosztályban vállalt munkát. Nem az NB II-ben, hanem a Pest megyeiben. Feladata: felvirágoztatni a focit Törtelen.
Cegléd és Szolnok között fekszik Törtel, az alig négyezres település. Felcsút nem sokkal különb, ha ott lehet NB I-es csapat, az illetékesek úgy gondolták, nekik is magasabb osztályban a helyük. Az idén fel akarnak jutni a megye I-be, aztán az NB III-ba. Pénz van (a független polgármester Godó Tibor révén), már csak egy karakán edzőre volt szükség. Véberrel aztán arathatnak.
A Törtel táblánál különös fogadtatásban van része a látogatónak. Az árokban birka legel. Lehet, hogy itt a focipályát is birkákkal tartják rendben? Másfél perc, és kiderül, hogy majdnem, a pálya parkolója mellett legalábbis kisebb nyáj rágja a korót. Ott ül a pásztor, máskor azonban a környéket járja, úgyhogy sokat tud a Törteli KSK-ról. Elmondja, hogy rengeteg pénzt fektetnek a csapatba.
– Két pályánk is van, némelyik NB I-es megirigyelné – büszkélkedik, bár NB I-es meccsen még nem járt. Ellenben minden héten megnézi a törteli fiúkat. – Néha legeltetés közben még az edzésbe is bebámulok – folytatja, majd kikéri magának, hogy a birkák nyírják-e a füvet. – Itt komoly fűnyírók vannak, kérem, meg elektromos locsoló!
Más kérdés, hogy nem sokkal később egy férfi bőszen öntözi a füvet – slaggal…
Spórolnak?
– Ki tudja! – veti oda ezt már a szomszédos kocsmában a pultosnéni, aki amúgy nagyon kedves, bár magasról tesz a focira, szerinte öt-hat ember jár ki a meccsekre.
– Az a baj itten, Törtelen, hogy túl sok pénzbe kerül a foci. Elfordulnak tőle a népek – magyarázza.
A másik ivóban négyen iszogatnak, visszafogott a forgalom, pedig háromnegyed hat. Sajnos ők nemhogy a csapatról, már a világukról sem nagyon tudnak. Kész szerencse, hogy lassan kezdenek szállingózni a játékosok. Egyikük kiszáll a kocsiból, és nyomban rá is gyújt.
– A mester megérkezett már?
Válasz helyett a konténer öltöző felé mutat, közben jókorát slukkol.
Véber György 18 játékosnak tart tréninget, a két kapus egymást edzi. Véber komolyan veszi a munkát, mintha a Dortmunddal vagy a válogatottal dolgozna. Kellemes hangulatú, cifra szavakkal színesített másfél órás foglalkozást tart. A játékosai komolyan veszik magukat, keményen edzenek.
Miután végeztek, az öltöző melletti Üvegtigrisnél elmondják, kamu, hogy öten-hatan vannak a meccseken, van, hogy kifejezetten sokan kijönnek, itt bírót még sosem vertek, „Nem kell mindent elhinni a Trollfocinak!”
– Heti három edzés mellett mindenki dolgozik – meséli az egyik játékos, miközben sörösdobozok szisszennek, és cigifüst terjeng körülöttük –, valaki a polgármester jobb keze, más a Mercedes-gyárban részlegvezető, akad köztünk rendőr és kereskedelmi menedzser.
Végül Véber is kötélnek áll, és elárulja:
– Nem megye II-es, de még nem is NB III-as fizetésért szerződtem ide. Sokan gúnyolódnak, hogy hová kerültem, ami sértő a községre nézve. Dolgozom, céljaink vannak, egy rendkívül alázatos csapatot kaptam a kezeim közé. A kárörvendőknek üzenem: nagyon jól érzem magam itt.
Ebben maradunk.
