<p>László Csabával májusban nem hosszabbított a Dunaszerdahelyi AC fociklub, így az edző a hirtelen nyakába szakadt szabadidôt a családjával és továbbképzésekkel tölti. Ám tervei szerint már nem sokáig lesz csapat nélkül...</p>
Jó napot! Zavarhatom egy interjú erejéig?
Nem zavar, mondhatnám azt is, hogy nem csinálok semmit, de természetesen ez nem igaz – mondta nevetve László Csaba.
Pont ezért hívom. Az utóbbi időben alig lehetett önről hallani valamit.
Ez így van, most minden időmet a családommal töltöm. Megpróbálom pótolni a Skóciában élő gyermekeimmel mindazt, amit kihagytam. Nemrég döbbentem rá, milyen gyorsan eltelt az idő, és már a saját életüket építgetik. A nagyobbiknak most volt a diplomaosztója, de már a kisebbik is gimnazista.
Most is éppen velük van?
A lányommal eljöttünk Erdélybe, az édesanyámhoz, aki édesapám tavalyi halála óta egyedül él. De ilyenkor sem szakadok el a focitól, megnéztem a Sepsit a román élvonalban.
Az ugyanolyan magyaros csapat ott, mint Szlovákiában a DAC, ahol legutóbb dolgozott, s nem is rosszul, de akkor miért lett vége?
Egyszerűen nem ugyanaz volt az elképzelésünk a jövőt illetően a tulajdonossal, Világi Oszkárral. De követem a szereplésüket, s egy nagyon jó és fiatal csapat épül Dunaszerdahelyen.
Kevésbé ilyen jó a helyzet másik korábbi csapatánál, az MTK-nál.
Ne is mondja, a kiesésük ugyanúgy meglepett, mint a Honvéd bajnoki címe. Meggyőződésem azonban, hogy azonnal visszajutnak az élvonalba.
Na, de térjünk vissza önre! A családi programok mellett nem hiányzik a munka?
Már nem sokáig, van egy konkrét megkeresésem Ázsiából, de a családommal megbeszéltem, ha van lehetőségem, maradok Európában, bármennyire is vonzó a pénz. Addig továbbképzésekre járok. Legutóbb Németországban voltam, ahol találkoztam Bernd Storckkal is.
A hírek szerint majdnem ön lett az utóda a válogatott élén. Igaz ez?
Én sohasem ajánlgattam magam, először azonban Pintér Attila, azután pedig Bernd Storck utódaként is felhozták a nevem. Velem azonban senki nem ült le tárgyalni erről a témáról.
