A tehetség és a szorgalom mellett a szülő lehet a legnagyobb gát abban, hogy nem lesz élsportoló a gyermek. Talán minden olyan anya és apa, aki edzésre és versenyekre hordja gyermekét találkozott azzal a problémával, hogy a szülők véresen komolyan vesznek egy-egy meccset, durva bekiabálásokkal, néha tettlegességgel zavarva meg a játékot. Ez ilyen jellegű agresszió örökre benne maradhat a gyerekben, jobb esetben „csak” a sportkarrierjét teszi tönkre, rosszabb esetben a fejlődésére is kihathat.
Alexandra nyolc éve egy igen mozgékony kisfiú édesanyja. “Pont ötéves éves volt Marci, amikor először sportolni vittük. Először focizott, na, ott aztán vannak érdekes szülők, mondhatom. Soha nem felejtem az apukát, aki a pálya széléről ordította végig az edzést. Persze mondanom sem kell, hogy a több tízezer forintos szerelés volt a kis srácon, esküszöm jobb cipője volt mint Ronaldónak. Felesége az edzés végére érkezett, magassarkúja néha megbicsaklott a műfű melletti salakon, de mit sem törődve ezzel ordította: apa, Milán hányat lőtt ma? Itt nem igazán éreztem jól magam,"szerencsére" a gyerek is botlábú volt, ezért új sportág felé vettük az irányt.”
“Jött az úszás majd a vízilabda. Előbbinél érdekes volt megfigyelni, hogy a szülők mennyire teljesítményorientáltak. Megőrültek minden századmásodpercért, többségük stopperrel a kezében állt a medence mellett, és mérte a gyereke idejét. Aztán amikor a gyerek kikecmergett a medencéből, az első kérdés az volt: reggel is ilyen gyengét úsztál mint most? Az meg szerencsétlen mondta, hogy igen, mire anyuka: nem lesz ebből olimpia. Mindezt egy hat éves gyereknek... Az edzők itt már határozottabbak voltak, egy idő után kiírták a falra, hogy a szülők csak edzés végén jöhetnek be a medencéhez. Onnantól egy üvegfal mögül ment a leselkedés. Úgy érzem, fontos megjegyezni, rengeteg normális szülő is van, aki örül, hogy mozog a gyereke, és nem stresszeli a végtelenségig.”
Marci életébe az úszás aránylag hamar véget ért, ezt felváltott a vízilabda. “Két éve élek úgymond: vízilabdás mamák és papák között, és nem kis büszkeségemre aránylag jól elműködöm közöttük. Érdekes élményem volt idén, amikor Marci a csapatával kijutott egy nemzetközi tornára. Soha nem felejtem el, amikor egy olasz apuka inkább beugrott a vízbe, majd gyorsan kidobta a partra a labdát, csak nehogy az ellenfél gólt tudjon lőni. Persze azonnal lefújták a meccset. Történt olyan is, hogy egy magyar apuka idegességében felrúgta a széket, ami éppen előtte állt üresen, a spanyol papák pedig, amint kicsit szorosabb lett a meccs, azonnal gondolkodás nélkül rágyújtottak egy cigarettára. Az elején picit fura volt nekem, hogy a szülők, egy gyerektornán úgy viselkednek mintha világbajnoki döntő lenne, de aztán a végén már én is teli torokból drukkoltam Marci csapatának. Szerintem a világ legjobb dolga látni az embernek a gyereke sikerét, azt azonban mindig szem előtt kell tartani, hogy a felnőttek reakció ebben a korban még mindennél fontosabb a kicsiknek, hiszen nagy részben az alapján ítélik meg a saját munkájukat” - írta Alexandra.
Egy másik kisfiú, Botond édesanyja azt mesélte, hogy fiát azért nem engedte egy idő után focizni, mert már az U6-ban, egy családi(!) napon volt rá példa, hogy egy apuka anyázott a pálya szélén. Bár többen rászóltak, nem hagyta abba, holott 6 éves volt még csak a gyereke. Ráadásul többek közt arra is biztatta a fiát, hogy rúgja fel az ellenfelét.
Brigi 11 éves fiának azért ment el a kedve a focizástól, mert látta, ahogy egy apuka a pálya szélén semmirekellőnek, haszontalannak és bénának nevezte a csapattársát. Eriknek a srác korábban mesélte, hogy az apja nagyon rá van állva arra, hogy focizzon, mert szerinte ebből fogja majd tudni igazán jól eltartani magát. Erik mikor otthagyta a pályát, akkor még a csapattársa azt mondta neki, utál focizni, csak azért jár, mert az apja erőlteti. Hogy azóta bevallotta e otthon a gyerek, hogy gyülöli, nem tudni.
Andris apja, sőt a nagyapja is Fradi drukker volt. Az apuka ráadásul jó ideig élsportoló volt. Andris mikor az Újpest utánpótlás csapatához került, a felmenői csak gratuláltak, és egy pillanatra sem fanyalogtak. Az apuka tudta, hogy milyen a pályán azt hallgatni, hogy az ember édesanyját gyakran emlegetik. Ebben az országban mindenki ért a focihoz, ezt is tudta, csöndbe is maradt drukkerként mindig.
A szülői agresszió visszavetheti a gyereket a fejlődésben
Jó ideje téma, hogy hogyan viselkednek a szülők a pálya vagy a medence szélén. Andris történetén kívül mindegyik friss, vagyis semmit nem fejlődünk ebben a kérdésben az elmúlt 10 évben, de nemcsak mi, más nemzetek apái, anyái sem.
Nagy Sándor sportpszichológus szerint nagyon rossz hatással lehet a gyerekre, ha a szülők alpári stílusban, agresszívan viselkednek a pálya szélén.
– Kétféle hatása lehet a gyerekre nézve. Az egyik, hogy egyfajta viselkedési mintaként tekint a fiatal a szülők megnyilvánulására, vagyis az agresszivitás lesz számára a természetes. Így kezeli majd az életben a konfliktusokat is – fogalmazott a Borsnak Nagy.
– A másik változat az pont az ellenkezője, vagyis bezárkózik, minden hangos szóra összerezzen, önbizalomhiányos lesz, és végérvényesen megutálja kedvenc sportágát. Tehát nagy a szülőn és természetesen az edzőn is a felelősség.
De mit szólnak mindehhez a klubok?
Sontra Tamás, az UTE Labdarúgó Akadémia igazgatója elmondta: valóban előfordulnak megbotránkoztató szülői megnyilvánulások, ezért is vezeték be az etikai kódexet, valamint a szülők akadémiáját is.
– Elsősorban a nagy rangadóknál - már ha tízéves gyerekeknél beszélhetünk ilyenről –, például az Újpest-Fradi meccsen fordul elő olyan, hogy a szülő túlságosan beleéli magát. Nem hagyják gyereküket érvényesülni, a pálya széléről adják az instrukciókat, ami összezavarja őket, hiszen az edző szintén irányítja a srácokat. Anno én úgy oldottam meg az ilyen szituációkat, hogy lecseréltem a játékost, és odaküldtem apukájához, beszélje meg vele, mi a fontosabb, hogy játsszon, vagy az, hogy kamatoztassa az apuka a „szakmai tudását” – fogalmazott a Borsnak Sontra.
– Azért, hogy ne fordulhassanak elő ilyen esetek, bevezetésre került a szülők akadémiája, ahol a gondviselőt tájékoztatjuk a klub életéről, belefolyhatnak a munkába. Egy-egy kényes témát az edzők megosztanak a pszichológusainkkal, mit ők feldolgoznak, s havonta egyszer, egy mentális nap keretében megosztjuk tapasztalatainkat a szülőkkel.
Az akadémia igazgatója arról is beszélt, hogy előfordult már az is, hogy botrányos viselkedésük miatt kitiltottak szülőket.
– A legnagyobb probléma, hogy az apuka a fián keresztül szeretné megélni, hogy neki nem sikerült focikarriert befutnia. A legdurvább eset az volt, amikor az egyik apuka a másik szülő gyermekét kezdte szidni, mert túl önzőnek találta a kicsit. Ez a vita tettlegességig fajult, több hónapos eltiltást kaptak – fogalmazott Sontra, aki edzők szerepéről is szót ejtett. – Minden korcsoporttal két edző foglalkozik, az egyiknek kötelező tanári diplomával rendelkeznie, mert a hat éves gyereket nem az érdekli, hogy tud-e 1000 dekázni a mester, hanem megérti-e őket. A trénereink bekötik a gyerekek cipőit, segítenek orrot fújni, vagy fogócskáznak velük, ha kell.
Kertes István, a Gyulasport ügyvezető igazgatója szerint is előfordulnak szélsőséges esetek szülők részéről, ám egyre kevésbé jellemző.
– Nagyon szigorúan szankcionáljuk az ilyen eseteket. Ha az edzőre, más gyerekére, vagy a sajátjára tesz megjegyzést, azonnal kitiltjuk a meccsekről – mondta lapunknak az ügyvezető igazgató.
Pintér is kiborult
Három évvel ezelőtt a magyar fociválogatott akkori kapitánya, Pintér Attila sem tudta türtőztetni magát a Győr-Ferencváros U9-es focimeccsen. A Puskás Akadémia jelenlegi trénere neheztelte, hogy fia csapata ellen téves bírói döntések születtek. Ezért állítólag egy 18+-ost káromkodott.
- A meccs végén lesétáltam, és megkérdeztem a játékvezetőt, hogy miért kellett ezt tenni a gyerekekkel, de ezt is normális hangnemben tettem – írta akkor közleményében Pintér.
