Melyik sportban lehetnék egyik napról a másikra magyar bajnok? Gondoltam, pókerben. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Pedig nagy tervekkel érkeztem a Las Vegas Casino Atrium EuroCenterbe, ahol a sportág legnagyobb hazai megmérettetésének, a Budapest Poker Opennek a selejtezőjét rendezték. Gondolkodtam stratégián, gyakoroltam a pókerarcot, és próbáltam kitalálni a játékosok gondolatát. Ám hamar be kellett látnom, esélytelen vagyok a nagyokkal szemben.
A pókerversenyen hatvanan indultak, én a négyes asztalhoz kerültem, ahol játékostársaim barátilag üdvözölték egymást. Mindenkit ismertek, az osztókat és a pultoslányokat is. Rám fekete lóként tekintettek, nem tudták mire vélni a srácot, aki fotóssal érkezik a versenyre. Ám a meglepetés ereje nem tartott sokáig. Pár kör után drillem (három ugyanolyan számozású vagy jelű lap) volt, így elkezdtem pakolni a zsetonokat. Már csak ketten voltunk versenyben, amikor játékostársam All-int mondott. Nem mertem megkockáztatni, hogy a harmadik kör után véget érhet számomra a verseny, így bedobtam a lapot. A blöff bejött. Hármas párral nyert ellenem riválisom.
– Tudtam, hogy nem mer kockáztatni. Amatőr játékos – hangzott a mellettem ülőtől.
Innentől kezdve pedig esélytelen voltam. Rájöttek, hogy nem értek nagyon a játékhoz. Szépen lassan fogytak a zsetonok. Mindössze egyszer tudtam nyerni a játék folyamán, de akkor sem sokat. Be kellett látnom, más szintet képviselnek játékostársaim, mint én. Hamar véget ért életem első „rendes” pókerversenye, az első szüntet – ami két óra után következett – sem éltem meg.
