<p>Szilveszter alkalmából olyan focisták világválogatottját állítottuk össze, amelynek tagjai rámentek az esztelen piálásra.</p>
Adriano (1982–, brazil)
Apja 2004-es halála óta vedel, emiatt nem futott be olyan karriert, amilyet tehetsége alapján illett volna.
George Best (1964–2005, északír)
Sosem hagyott fel a poharazással, az vitte sírba. Egyszer azt nyilatkozta: – Abbahagyom az ivást. Amíg alszom.
Jimmy Greaves (1940–, angol)
Az 1966-os világbajnok az alkohol miatt 1995-ben több stroke-ot is kapott. 2016 óta tolókocsiban él.
Garrincha (1933–1983, brazil)
A vb-győztes cselgépnek, ahogy apjának, alkoholproblémái voltak, májzsugor következtében hunyt el.
Diego Maradona (1960–, argentin)
Fiatalon naponta ivott, később kokainozott, de ettől még úgy focizott, hogy rászolgált az isteni jelzőre.
Socrates (1954–2011, brazil)
Hiába mondták neki, hogy a túlvilágra issza magát, senkire nem hallgatott. De a pályán igazi zseni volt.
Paul Gascoigne (1967–, angol)
Fiatalon bolti lopást is bevállalt, hogy italhoz jusson. Volt este, hogy 32 pohár whiskyt gurított le – túlélte.
Kenny Sansom (1958–, angol)
A 86-szoros válogatott londoni parkokba kényszerült, ott élt és itta eszméletlenre magát a válása után.
Tony Adams (1966–, angol)
Amikor öblögetett, belekötött mindenkibe. Négy hónapra rács mögé is került: ittasan karambolozott.
Roman Sirokov (1981–, orosz)
A védekező játékos 14 éves kora óta vedeli a vodkát, mert 1995-ben meghalt az édesapja.
Roy Carroll (1977–, északír)
A válogatott kapus 2006-ban alkoholelvonón volt. A meccsek miatti stresszt „kezelte” poharazgatással.
