A Cinkotai Huncutka Óvoda hároméveseinek jó dolguk van, hiszen fiatal óvónőjük egymás után kapja föl az ölbe kívánkozó kicsiket, meg se kottyan neki a Napraforgó csoport 26 fős létszáma. Elvégre Magát Krisztina nem pehelysúlyú gyerekekhez, hanem vastárcsákhoz van szokva.
– Azért egy lazább edzéssel fölér egy-egy ovis nap – nevet az Eb-bronzérmes súlyemelő. – A kicsik is tudják, mit sportolok, és hogy Kriszta néni néha amiatt hiányzik, mert versenyez, vagy edzőtáborban van. De őket ennél részletesebben még nem érdekli, viszont előttük a nagycsoportosok már drukkoltak is nekem, és kérték, hogy hozzam be az érmeimet.
A 28 éves sportolónő öt éve dolgozik óvónőként, gyerekkora óta erre a pályára készült. Négy fiatalabb testvére mellett hamar kiderült, van érzéke és türelme hozzá. A súlyemelés is családi „örökség”, hiszen édesapja az edzője.
– Apu először a nagyobbik öcsémet vitte le emelni, mire kijártam, hogy engem se hagyjon ki a jóból. A másik öcsém és a két húgom is lejár, remélem, valamelyiküknek sikerül majd túlszárnyalnia az eredményeimet – folytatja, s elárulja, a szerelem is a súlyok között talált rá. – A párom, Mohamed az egyiptomi válogatott másodedzője. S ugyan távkapcsolatban élünk, már hat éve együtt vagyunk.
Edzéstervét is Mohamed írja, mert szigorúbb Krisztina édesapjánál, aki bizony szemet hunyt egy kis lazítás fölött. Márpedig ahhoz, hogy a sportolónő elérje a célját, keményen kell dolgozni.
– Az az álmom, hogy indulhassak a tokiói olimpián. Nagyon nehéz a kvalifikáció, ezért muszáj kihozni magamból a maximumot. Több lehetőségem ugyanis már valószínűleg nem lesz, hiszen a játékok idején 31 éves leszek, márpedig a nőknél harminc fölött már nem javul a teljesítmény – teszi hozzá, miközben kézbe fogja a három kismalac meséjét, s a köré gyűlő „napraforgók” legnagyobb örömére visszaváltozik Kriszta óvó nénivé.