Mostanában folyton ki-, meg bepakolásból áll Szatmári András élete: a karácsony előtti időszakban megjárja a Budapest– Győr–Mexikó „háromszöget”.
– Szabadidő? Az most nincsen – válaszolta a 24 éves világbajnok kardvívó, mielőtt csütörtök reggel elutazott volna az év utolsó nagy versenyére, a cancúni világkupára.
– A barátnőmmel terveztük, hogy megnézzük a Viszkisről szóló filmet, ám az országos bajnokság miatt ez a program egyelőre elmaradt. Rég jutottunk el színházba, moziba, igaz, filmeket otthon is szoktunk nézni – mondta András, aki együtt él barátnőjével.
– Negyedik éve alkotunk párt. Mindketten tanulunk, ő a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen jogot, én pedig a Budapesti Gazdasági Egyetem kereskedelmi és marketing szakán. Nagyon szeretjük a kutyákat, mindkettőnknek van egy vizslája, igaz, a szülők gondozzák őket, így játszani is akkor szoktunk velük, ha látogatóba megyünk. A Vasas versenyzője a könyvolvasáshoz olykor lustának érzi magát, inkább újságokat, sportot olvas, és nagy szenvedélye a rejtvényfejtés.
– Ha hosszabb útra utazom, mint most Mexikóba, mindig viszek egy halom rejtvényt, és ilyenkor azért egy-egy könyv is bekerül a csomagomba. Könnyedebb művek jöhetnek szóba, legutóbb egy japán író művét olvastam – mondta még a felszállás előtt. A rejtvények közül az egyszerűbbeket kedveli, amikhez nem kell térkép vagy más segédeszköz, mert azzal már nem az igazi a rejtvényfejtés. Gárdos Gábor tanítványa az év végi „versenyhajrá” miatt az idén épp hogy hazaér karácsonyra a mexikói Grand Prix-ről, nem sok ideje marad az ajándékvásárlásra.
– Szűk családi körben szoktuk tölteni az ünnepeket, és inkább az együttlét a fontos, nem az ajándékozás – vallotta meg.
Történelmet ír
