Egy-egy kivételtől eltekintve alacsonyabb osztályú csapatoknál dolgoznak edzőként és sportvezetőként a Fradi és az Újpest 80-as, 90-es évekbeli fociikonjai. Ennyire pazarló a magyar foci, vagy hiányzik a megfelelő szaktudás?
Egykor játékosként a szurkolók még rajongtak értük, de kiderült, a Fradi és az Újpest korábbi sztárjai sem tudják megváltani a mai színvonaltalan futballvalóságot.
Az NB I-ben jelenleg csak egyetlen, mindkét pesti nagycsapatban megfordult ikon dolgozik edzőként, ő pedig nem más, mint Horváth Ferenc, a kiesés elől menekülő Balmazújváros trénere. Rajta kívül a lila-fehérek szeretett gólvágója, Kovács Zoltán büszkélkedhet azzal, hogy a Videoton sportigazgatója.
A gyenge NB I-nek szinte semmilyen hátországot nem nyújtó NB II-ben is mindössze négy korábbi bálvány kamatoztatja a szaktudását: Lipcsei Péter és Goran Kopunovics edzőként, Dragóner Attila és Szűcs Mihály vezetőként ténykedik. Talán a legszomorúbb, hogy az egykor az NB I-ben már bizonyítási lehetőséget kapó Urbán Flórián, Szanyó Károly vagy Véber György örül, ha valamelyik amatőr csapatnál dolgozhat. A kérdés csak az, hogy ez az említettek szakmai felkészületlenségét bizonyítja, vagy hogy a klubvezetők valamiért jobban bíznak a külföldi edzőkben, illetve a „bólogató jánosokban”?
– A magyar fociban mindig is elhanyagolták a régi nagyságokat, pedig egyértelmű, hogy a szellemiségükkel és a szakmai tudásukkal ők most is sokat tudnának segíteni – állítja Erős Károly, az NB III-as Dabas edzője, aki öt évig játszott az Újpestben. – Ma a külföldi szakemberek akkor is előnyt élveznek a magyarokkal szemben, ha semmivel sem jobbak. Bízom azonban abban, hogy változik még ez a tendencia.