A Herthánál legendaként tisztelik, fényképe ott virít Király Gáborral a klub büszkeségei között. A magyar szurkolók szívébe egy életre belopta magát.
Forrás: Bánkúti Sándor
Dárdai Pál, a Hertha edzője, a magyar válogatott korábbi szövetségi kapitánya Berlinben adott interjút a Borsnak.
Imádják Magyarországon, eljut ez a szeretet Berlinig?
Igen. Rendszeresen járnak ide magyarok. Ez részben nekem köszönhető, hiszen normális magyar az életben nem szurkolt volna Herthának. De ez így van rendjén. Amikor 1997-ben ideszerződtem, én sem tudtam sokat a klubról. Részben pedig azért járnak ide, mert otthon nincs foci.
Mivel lopta be magát ennyire a szurkolók szívébe?
Talán azzal, hogy nem hazudtam. Amit ígértem, azt betartottam. Azt gondolom, egy olyan válogatott csapatot építettem és hagytam ott, amilyenre rég nem volt példa. Ráadásul a szurkolók ki vannak, voltak éhezve a sikerre. Ha jönnek az eredmények, díjazzák a munkát, és hatalmas szeretetet kapsz. Nem felejtenek el egyhamar.
Ön a Bundesliga jelenlegi mezőnyében a legrégebb óta alkalmazásban lévő edző. Nemrég múlt három éve, hogy átvette a Herthát. Mi a „hosszú élet” titka?
A jó szakmai stábon múlik minden. Egyedül nem tudsz eredményes lenni. A másik a jó pedagógiai érzék. Nem a vezetők, a csapat rúgja ki az edzőt. Ha unalmas vagy, nem tudsz motiválni, mész a levesbe.
Egy életre tervez Berlinben?
Három év után bármikor eljöhet a pillanat, amikor megköszönik a munkámat. Nekem óriási ajándék, hogy a Herthánál dolgozhatok. A stadiontól három kilométerre lakom, reggel nyolctól este hatig dolgozom. A meccsek előtt átmozgatás van, akkor nem szoktam ott lenni, inkább elmegyek futni. Megnyugtat. Ez idő alatt rengeteget tanultam, a Bundesligában a legjobbak ellen játszunk. Nem én vagyok a legjobb edző, de hogy a legboldogabb, az biztos.
Az idei szezonban mi a cél?
Hogy ne essünk ki.
Még úgy is, hogy az ősszel az Európa Ligában szerepeltetek?…
Rengeteg fiatal játékost integráltunk. Ez egy bátor, de veszélyes út. Meg kell néznünk, kik tudják átvenni a már nem a legfiatalabb Salomon Kalou és Vedad Ibisevic helyét. A minapi edzésen az önbizalmat akartam növelni, hogy minél több gólt lőjenek a játékosok. Tudja mennyi ment be?
Mennyi?
Egy sem. Fel tudom építeni úgy a játékosaimat, hogy eljussanak a kapuig, de belőni a ziccert nem tudom helyettük. Ezt hívják tehetségnek. Nálunk ez a legnagyobb probléma: Kaloun és Ibisevicen kívül nem tudnak gólt lőni.
A nyáron terveznek új igazolásokat?
Sajnos nem tehetjük meg, nincs rá pénz.
Dzsudzsák Balázs ingyen távozhat az al-Vahdától...
Nem hozhatok 30 év feletti játékost, mert nem tudjuk utána eladni. Anno szerződtettem volna, és nem is Balázson múlott, hogy nem jött össze a transzfer. Kicsit sajnáltam, mert a mai napig nincs olyan pontrúgóm, mint ő.
Az új szövetségi kapitányunkról, Georges Leekensről mi a véleménye?
Nem ismerem. Fontos lesz, hogy milyen stábot választ, mert ha rosszul dönt, akkor nem lesz belőle semmi.
Ott leszünk a 2020-as Eb-n?
Nyomást nem szabad helyezni a srácokra. Ha ezt kimondjuk, a szurkolók megvadulnak. Ekkora rogyás után szerintem a kezdeti cél, a tisztes helytállás. Nyerjük vissza a közönséget, a játékosok között legyen újra a csapategység. Az elmúlt időben ezek hiányoztak.
Az első sajtótájékoztatóján azt mondta: egy jól működő csapatba kell egy zseni, egy vezéregyéniség és sok munkás. A mostani válogatottban ki lehet a zseni, a vezér?
Ez most a legnagyobb probléma szerintem. Ön lát jelenlegi zsenit? Én nem. Balázst annak tartottam, de már ő is 30 fölött van. Gera Zoltán szintén kifelé megy. Vezéregyéniségnek gondoltam Királyt, Juhászt és Szalait. Mára csak az utóbbi maradt, de ő csatár. Hogy szervezze meg a játékot, ha elöl játszik? Kellene egy vezértengely, ám ez most nincs. Ezért lesz roppant nehéz feladata Leekensnek.
Ön mikor tér vissza a nemzeti csapat élére?
A válogatottal az a legnagyobb gond, hogy két meccs között hatalmas a szünet. Nyugdíjas állás. Még fiatal vagyok, tele ambíciókkal. Később lehet, hogy elgondolkodom rajta. De egyelőre korai erről beszélni. Előfordulhat, hogy belefáradok ebbe az egészbe.
De még bírja…
Minden nyáron úgy megyek a Balatonra nyaralni, hogy nem akarok fociról beszélni, focit nézni. Nem egyszerű a szakmánk. Fontos, hogy szabadnapokat tartsak. Amikor nem a munkán jár az agyam, egyszerűen élvezem az életet. Ha ezt nem csinálnám, begolyóznék.
Mivel kapcsolódik ki?
Futással és magyar filmekkel. Közös családi mozit szoktunk tartani, az teljesen feltölt.
December nyolcadikán elveszítette az édesapját. Két nappal később az Augsburg ellen már a kispadon ült. Fel sem vetődött, hogy kivesz néhány nap pihenőt?
Nem ért váratlanul a halála. Nyolc hónappal korábban már tudtam, nagy a baj. Aztán hirtelen jól lett, és kezdtük azt hinni, csoda történt, de sajnos tévedtünk. Az utolsó három hétben, mindig úgy vettem ki a szabadnapomat, hogy haza tudjak látogatni. A játékosaimat tájékoztattam, hogy nem miattuk vagyok szomorú. El tudtam köszönni édesapámtól, tisztességesen eltemettem. Ezért nem hagytam ki a meccset.
