Máig büszke Martos Győző, a Fradi korábbi kiváló jobbhátvédje, hogy a zöld-fehérekkel az 1974/75-ös idényben ezüstérmet szerzett a Kupagyőztesek Európa Kupájában, majd 1983-ban a belga Waterschei légiósaként négy közé került ugyanebben a sorozatban.
– A szovjet válogatottal majdnem megegyező Dinamo Kijev elleni 1975-ös bázeli fináléban nulla százalék volt az esélyünk, és sajnos nem is sikerült a bravúr – magyarázta a 68 éves, Gebin becenévre hallgató egykori focista. – Nyolc évvel később a belga csapatommal a későbbi győztes Aberdeen ellen játszottuk az elődöntőt. A skótokat Alex Ferguson készítette fel, olyan jól, hogy nem tudtunk rajtuk túljutni. Azért így is büszke vagyok arra, amit elértem, hiszen mutassanak ma egy olyan magyar játékost, aki nemzetközi kupában elődöntőt játszik...
Győző nyugdíjasként éli napjait, de a mozgásról máig nem tett le: teremfocizik, és néha teniszezik is, igaz, nagyon ügyel magára. Pár éve fájt az Achillese, s mivel nem pihentette, egy tompa kattanás után sebészkés alá került...
A két vb-döntőben (1978, 1982) szerepelt Martos gyakran látogatja a Budakeszin gyógykezelt exújpesti Törőcsik Andrást.
– Kesének csakis vidám történeteket eleveníthetek fel – mesélte a 34-szeres válogatott focista. – Ha szóba kerül az 1978-as argentínai vb, amelyen a hazaiak elleni 2-1-es vereségünk alkalmával kiállították, a piros lapjáról nem ejthetek szót, mert iszonyúan ideges lesz.
Martos sűrűn kiruccan a Tahitótfalun élő korábbi csapattársához, Bálint Lászlóhoz.
– Legutóbb említettem Bárónak, micsoda öröm lesz, amikor Gera Zoltán és Hajnal Tamás kiöregszik az NB I-ből, hiszen hatalmas erősítést jelentenek majd a Fradi-öregfiúknak. Persze előtte azért nyerjenek még bajnokságot Thomas Doll edzővel.
