Tom Charlton képtelen volt annyi fontot összekapirgálni, hogy Londonba vonatozzon, ezért csak a tévé előtt örülhetett annak, hogy két futballista bátyja 1966-ban világbajnok lett.
Igazi, sportcsalád Charltonéké. Az apa bokszolt, három fia közül Bobby és Jack az 1966-ban a londoni Wembleyben a fináléban az NSZK-t 4-2-re vert aranyérmes angol fociválogatottban szerepelt. – És persze én is futballoztam - mondja a most 71 éves Tom Charlton. – Csakhogy 23 éves koromban egy térdtörés miatt vége is lett a karrieremnek.
Az 1966-os döntő előtt tervezte, hogy felvonatozik Londonba, de nem volt rá elég pénze. A ma a Rotherham-ben bejegyzett The Mature Millers nevű focicsapatban kergeti a labdát, és a 60 év felettiek angol válogatottjába próbál beférni. Négy unokára büszke és persze Bobbyra és Jackre is.
– Bányamentőként dolgoztam, már nyugdíjas vagyok, és a foci hozzásegít ahhoz, hogy ne fájjon semmim. Ajánlom is az idősebb uraknak, hogy ne a tévé előtt ülve pergessék napjaikat, mert attól csak derékfájásuk támad. Menjenek inkább futballozni.
