Forrás: MTI
Március 20-a után jelenik meg Hargitay András, a magyar úszóválogatott korábbi szövetségi kapitányának, olimpiai bronzérmes, világ- és Európa-bajnok úszónak a Feszített víztükör című kötete, amelyben a sportág elmúlt éveinek viharos történeteit meséli el, ahogyan ő belülről átélte. A Bors részleteket közöl a könyvből, ezúttal gyerekkori emlékeit eleveníti fel a szakember, és az úszóedző-legenda, Széchy Tamás nagyságát méltatja.
* * *
„Egy alkalommal a szálloda liftjében, annak tudatában, hogy úgysem értik, amit mondunk, neveletlen kifejezésekkel illettük a velünk együtt utazó felnőtteket. Talán mondanom sem kell, hogy magyarok voltak... Pillanatokon belül nagyon kínossá vált a helyzet. Szerencsére a kelleténél ők sem vették az esetet komolyabban, de nagyon szégyelltem magam. Ráadásul a melegítőnk hátára rá volt írva, hogy Hungária Központi Sportiskola... Szép kis bemutatkozás... A másik élményem még ugyan- abban az évben, a bécsi ifi Eb-n volt. Az egyik legfiatalabb résztvevőként a 200 mell döntőjére vezettek fel, amikor Széchy Tamás odalépett hozzám, és azt mondta:
– Ne felejtsd el ám, most a hazádért úszol!...
Ezek a szavak egy életre szóltak, azóta is a fülemben csengenek. A versenyt megnyertem, és láthattam, hogy miközben szólt a magyar Himnusz, ment fel a zászló, az egész stadion vigyázzban állt a hazám tiszteletére... És ez alatt, az addig kérlelhetetlenül szigorú Széchy Tamás elbújt a lelátó alatt, és... zokogott... Akkor értettem meg, hogy ha én bárhová elmegyek, vagy megjelenek, akkor saját magamon kívül Magyarországot is képviselem! Én nem tehetek meg bármit! Felelősséggel tartozom magamért, a társaimért, az otthoniakért. Nem akartam még egyszer szégyenkezve hallani, hogy: „Ezt tanultad otthon?!”
