<p>A börtönben is kiharcolta a meccsnézést.</p>
Forrás: Kecskeméti Zoltán, Czerkl Gábor
Bár tehetséges hokijátékosnak nem tartja magát a Viszkis néven elhíresült bankrabló, Ambrus Attila, de a szorgalmára sosem volt panasz.
– Én voltam a hólapát. Félpályáról gólt kaptam, ráadásul az első edzésen vetődtem a korongért, mint a focikapusok. A srácok nem hittek a szemüknek. A lelkesedésemmel viszont nem volt baj. Egyetlen edzést sem hagytam ki. Úgy raboltam reggel nyolckor bankot, hogy kilenckor már hokimezben álltam a kapuban – fogalmazott a Borsnak Ambrus, aki a börtönben sem fordított hátat a sportágnak. – Ha lehetőségem volt, akkor megnéztem a tévében a meccseket, bár ez a sitten kicsit nehézkes. A „Szapporói Csodát” viszont volt szerencsém követni, igaz, majdnem életfogytot kaptam érte. A börtönben ugyanis a tévé az egyik rabé, míg a távirányító a másiké. Egy srácot ezért meg kellett fenyegetnem, hogy a Barátok közt helyett inkább a hokit nézzük. A határozott fellépésemmel végül sikerült meggyőznöm...
Az Újpestben hét évet lehúzó hokikapus több korábbi csapattársával tartja a kapcsolatot. Jó barátságot ápol a lila-fehérek másodedzőjével, Baróti Zsolttal.
– A jégkorongnak köszönhetem, hogy vissza tudtam illeszkedni a társadalomba. Rengeteg olyan ember segített, akit a korábbi sportpályafutásom alatt ismertem meg. Baróti például kéthavonta látogatott a börtönben – mondta a Viszkis, aki tisztes helytállást vár a magyar válogatottól a vasárnap rajtoló világbajnokságon. – A közönségre nem lesz majd panasz. A hazai pályának viszont az a hátránya, hogy megfelelési kényszer van a csapaton. A nagy nyomás pedig béklyót köthet rájuk. Azt kívánom, hogy élvezzék a játékot a fiúk.
