Forrás: Czerkl Gábor
Az olimpiai bronzérmes pillangó-úszó, Kenderesi Tamás úgy érzi, idén még nem tudja befogni nagy riválisát, Milák Kristófot, ám a tokiói olimpián már maga alá gyűrné. A „sajtbureszes” srác interjút adott a Vasárnapi Borsnak.
A semmiből robbant be a köztudatba. Rióban jött egy 19 éves srác, aki kétszer legyőzte Michael Phelpset, majd a bronzéremmel a nyakában sajtbureszt kért. Számított arra, hogy ennyire felkapják a nyilatkozatát?
Nem. Sőt, már kezdem unni is, hogy mindenki ezzel azonosít. A barátaimmal sokszor beszélgetünk erről, hogy indokolatlanul kapták fel ennyire. De nem bántam meg, akkor valóban jólesett a sajtburesz.
A hirtelen jött népszerűséget tudta kezelni?
Úgy gondolom, hogy igen. Azért hajtottam gyerekkorom óta az edzéseken, keltem hajnalban, hogy a világ legjobb úszói között legyek, megismerjenek az emberek. Önmagában kevés lett volna a sajtburesz, a közvélemény nem csak ezért figyelt fel rám. Megvertem kétszer Phelpset és bronzérmet szereztem az olimpián.
Szerepelni szeret?
Szeretem a médiát, mert ezáltal juthat el a mondandóm az emberekhez. Túlzásba viszont nem viszem. Rengeteg show-műsorba hívtak, azokra mind nemet mondtam. Fiatal vagyok még ahhoz, hogy a tévében haknizzak, a sportteljesítményemmel szeretném magamra irányítani a figyelmet.
A tavalyi világbajnokság viszont nem sikerült jól. Győzni akart Budapesten, ehhez képest „csak” negyedik lett. Szűk egy év távlatából látja már, mit rontott el?
Rengeteget gondolkodtam rajta, de egyértelmű választ nem tudok adni. Ez egy mérhető sportág, az elődöntő után nagy tétben fogadtam volna magamra, nagyon úgy éreztem, világbajnok leszek, mert minden időeredmény azt mutatta, jobb vagyok, mint egy éve. De valami gátat éreztem magamban a döntő előtt.
Még mindig fáj erről beszélnie?
A mai napig nagyon nehéz kezelni ezt a helyzetet. Abban hibáztam, hogy kijelentettem: megnyerem a vébét, ezt nagyon sokan félreértették. Nagyképűnek gondolták? Az emberek nem szeretik, ha egy sportoló érzi, és ki is mondja, hogy jó. Más kérdés, hogy hiába gondoltam, megnyerem, mégsem jött össze. Lehet, ez a pofon kellett, hogy még jobb úszó váljon belőlem.
Új riválist is kapott Milák Kristóf személyében, aki elképesztő időt úszott a debreceni ob-n.
Lehet, hogy idén nem fogom tudni utolérni, de Tokióban megcsípem. Az 1:52.71-nél csak Phelps és Cseh Laci tudott jobbat úszni. Ettől az időtől annyira messze vagyok, hogy még idegeskedni sem tudok rajta. Főleg, ha igaza lesz Sós Csabának, és idén világcsúcsot úszik Kristóf.
Fájt, hogy nem önt, hanem Milákot emelte ki Sós?
Ez egy mérhető sportág, jelenleg abban a teljesítményben van benne a világcsúcs ígérete, és nem az enyémben.
Olimpiai bronzérmesként nem biztos, hogy az Eb-n döntőbe jut, hiszen két magyar szerepelhet csupán a fináléban, és ezekre a helyekre Cseh és Milák is pályázik.
Inkább leszek Magyarországon második, a világon pedig harmadik, minthogy ob-győztesként olyan úszásnemben szenvedjek, ahol a top 20-ban sem vagyunk.
Kristóffal barátok?
Nem egy barátkozós típus, és én sem vagyok az. Maradjunk ennyiben...
