Balszerencsés Raduly József, ugyanis hat éve a hadifogsága miatt kiesett az élvonalbeli futballból, később pedig Aranycsapatunk <br /> kapitánya, Sebes Gusztáv nem túlzottan kedvelte.
Forrás: Csányi Kriszta
Élete végéig viseli a Vasas tiszteletbeli elnöke címet, de azt túlzás lenne állítani, hogy kerek a pályafutása.
– Tizenhét évesen, 1944. karácsonya előtt SAS-behívót kaptam – emlékezik a 91 éves Józsi bácsi. – A Mária Terézia laktanyában egyenruhát sem kaptam, ezért angolosan távoztam. Odahaza a dunyhák közé rejtve bújtattak, csakhogy a razziázó nyilasok körbevették az épületet, és visszavittek a laktanyába.
A Hunyadi páncélgránátosokhoz vonultatták be, és a hóna alá tetoválták a vércsoportját. Később amerikai, majd szovjet katonák fogságába került, s mivel utóbbiak azonosítottak a tetoválását, emiatt 1945 és 1951 között hat év fogsággal bűnhődött.
– Négy város lágerében raboskodtam, de szerencsére futballozhattam. Volt 8-1-es meccs, amelyiken hét gólt rúgtam. A táborparancsnokok kedveltek, ezért a többieknél jobb ételt kaptam, igaz, egy tüdőgyulladás csaknem sírba vitt. Hazatértem után a Fradinál egy rend ruhát kértem az aláírásomért.
Nem adtak, ezért 1953-ban a Baróti Lajos edzette Vasasnak mondott igent, a piros-kékekkel bajnok és kupagyőztes volt, két Közép-európai Kupát is nyert. Mivel Illovszky Rudolfot „átszorította” a támadósor jobb oldaláról a bal szélre, Rudi bá nem repesett az örömtől.
– Sebes Gusztáv, az Aranycsapat kapitánya hithű kommunistaként nem bocsátotta meg katonai múltamat, amiről nem tehettem. Rendre így köszönt: „Mi van, Hunyadi László?”, utalva a páncélgránátosokra. Budai László, Sándor Károly és Tóth József szintén képzett szélsőnek számított, ezért inkább őket játszatta.
Raduly az 1958-as, Real Madrid elleni BEK-elődöntőt sokszor felidézi, bár 4-0-ra kikaptak, egyszer viszont a belga válogatott legyőzéséből vette ki a részét.
– Toldi Géza volt a szövetségi kapitányuk, 45 perc után ők vezettek 3-0-ra. A második félidőben 6-3-ra fordítottunk, és a csúszós talajon életem legjobb formájában futballoztam.
Józsi bácsi 1959-ben egy pécsi meccsen szárkapocscsonttörést szenvedett, pont került karrierjére. Annak örül, hogy az épülő Vasas-stadion egyik lelátója az ő nevét viseli az idők végezetéig.
