Forrás: AFP
Alighanem a pihentagyúak sportja a mocsárfutball, hiszen térdig érő sárban kell gólt szerezni. A feladat tehát ugyanaz, mint a normál labdarúgásban, csak itt 2x13 perc a játékidő, s az együttesek egy kapusból és öt mezőnyjátékosból állnak, a pálya pedig 30x60 méteres, amelyen olykor félméteres víz áll.
A mocsárfociban ismeretlen a lesállás, a szögletet, büntetőt, bedobást úgy végzik el, hogy tetszőleges lábra dobják a labdát, s az úgymond dropból lőhető (a felpattanó labdát egyből kell eltalálni).
Ma már Kínában és Indiában is űzik, de a legnépszerűbb Finnországban, ahol Suopotkupallónak nevezik. A játékosok csak arra figyelnek, hogy a büntetőterületen, azaz a kaputól öt méteren belül ne szabálytalankodjanak.
Rendre Hyrynsalmi városában gyűlnek össze, és nem is tagadják, hogy meccs előtt, sőt közben is legurul egy-egy üveg vodka. 1998-ban még csak 13 csapat mérkőzött meg a nagy finn népi fesztiválon, manapság már közel kétszáz próbálkozik.
– A lényeg a küzdelem – mondja Sami Korhonen. – Győzhetsz, veszíthetsz, az eredménnyel senki sem törődik. A vodka, majd a meccset követő sörözés a lényeg, és persze a hajnalig tartó rockfesztivál.
