<p>Messze él szülőföldjétől Jancsika Károly: az egykori Fradi-focista egy Las Vegas-i kaszinóban krupiéként dolgozik.</p>
Majd háromszáz NB I-es focimeccsen szerepelt a Nyilasi Tibor és Ebedli Zoltán fémjelezte zöldek között Jancsika, aki bajnok volt a fővárosiakkal (1981). A BVSC-ben együtt bontogatta szárnyait a cselezőgép Törőcsik Andrással, aki megalázóan sok kötényt osztott ki társainak az edzéseken.
– Megfogadtam, visszaadom a kölcsönt, és később meg is tettem az Üllői úton, a Fradi-publikum csak úgy őrjöngött – meséli a vídia keménységű bekk, aki 1979-ben a Pécsi VSK ellen mutatkozott be az élvonalban, nyitányként az egyik baranyai játékosról rögvest „leszerelte” a mezt, és még meg is karmolta.
– Attól kezdve Ebedliék csak Cicának becéztek – nevet a telefonvonal másik végén. A korán elhunyt kapus, Zsiborás Gábor volt a legjobb barátja, Karcsi elérzékenyül, amikor barátja máig megmagyarázhatatlan haláláról beszél. A Fradi után Siófokon futballozott két idényt, majd a svéd Södertälje volt a végállomás. A rendszerváltást követően próbálkozott monori fuvaros vállalkozóként, lakásfelújítóként, majd amikor 2003-ban amerikás magyar barátai segítették, új életet kezdett a kaszinóvárosban.
Ott nem könnyen osztják a dollárt, világosít fel. Az asztalnál két műszakban dolgozik, este nyolctól hajnali négyig vagy délután négytől éjfélig. Különleges a vendégkoszorúja, a kanadai énekesnő, Céline Dion egyik nővére például odatévedt az asztalához, 20 ezer dollárból csinált huszonötezret, Karcsit pedig 600 dollár borravalóval lepte meg.
– De ennél büszkébb vagyok egy tálra, amelyen csokival örökítettem meg FTC-imádatomat.
