Az elmúlt évtizedek legeredményesebb asztaliteniszezője már fentről, az égi pingpongteremből figyeli az utódokat. Nyolc évig küzdött a gyilkos kórral, de végül feladta.
Magos Judit hat Európa- és számos magyar bajnoki aranyérmet vitt magával a hosszú útra, hátrahagyva lányát, német férjét, a barátokat és a csatákban összekovácsolódott társait. A szurkolók soha nem felejtik el a szőke bombázót, aki nemcsak játéktudásával, de szépségével is elkápráztatta a közönséget.
Magos Judit 1951. február 19-én született Budapesten. 1961-ben, a KSI-ben kezdett asztaliteniszezni, Különlegessége volt, hogy az ázsiaiakra jellemző tollszárfogással játszott, az európaiak közül egyedüliként ebben a stílusban világklasszissá nőtte ki magát. Teljesítménye elismeréseként 1978-ban Magyarországon az év sportolónőjének választották, négyszer lett az év magyar asztaliteniszezője, 2015-ben pedig beválasztották az európai asztalitenisz Hírességek Csarnokába.
Judit már nyolc éve küzdött a betegséggel. Állandóan fulladt, a tüdejét támadta meg a gyilkos kór. A legjobb orvosok kezelték odakint, de segíteni már nem tudtak a legyengült bajnoknőn. Lassan elment minden ereje, és – nem volt jellemző rá – feladta a küzdelmet. Nem panaszkodott, csak annyit kért, ha elérkezik a vég, ne kísérje el férjén és lányán kívül senki a végső nyughelyére. Magos 67 éves korában, Németországban hunyt el.
Csapattársai és edzője így emlékeztek a bajnokra
Jónyer István világbajnok:
– Megelőzte a korát. Játékával és tudásával a mai mezőnyben is legalább olyan eredményes lett volna, mint egykoron volt. Szorgalmáról csak annyit, reggel fél hétkor már a teremben volt, és nem egyszer este őt söpörte ki onnan a portás utolsóként.
Volper László mesteredző:
– Mindig lehetett számítani Jutkára. Már a sportiskolában is kitűnt a többiek közül, nem véletlen, hogy világklasszis lett belőle. Imádta az életet, élvezte a sikert és nagyon tudott örülni mások diadalának is. A válogatott csapat elképzelhetetlen volt nélküle, balga lett volna az az edző, aki kihagyja őt.
Szabó Gabriella Európa-bajnok csapattárs:
– Mindig a jók mennek el. Jutka nagyon erős egyéniség volt. Válása és szeretett kislányának elvesztése után is képes volt talpra állni, kőkeményen harcolt, nem adta fel. A jóisten is mellé állt, férjétől, az egykori német válogatott asztaliteniszező, Peter Engeltől megszületett Steffi lánya, aki mindenért kárpótolta.
