<p>A korábbi magyar és ciprusi gólkirály, Feyenoord-gólvágó, 70-szeres magyar válogatott Kiprich József jelenleg otthon ül, és várja az új munkalehetőséget.</p>
Korábban igencsak kedvelték önt a vértesszőlősi focicsapat drukkerei, ám most újra munkanélküli. Miért?
Mert lecserélték a teljes, általam ütőképesnek tartott játékoskeretet, és ezért távoztam.
Eszébe jut néha, hogy máig ön a korábbi holland csapata, a Feyenoord legnépszerűbb külföldi légiósa?
Eszembe jut, és jólesik, amikor holland turisták beállítanak Tatabányán hozzám, és meghívnak egy vacsorára.
Ne ijesztgessen: csak nem fogyott ki a pénzéből?
Ez a veszély nem fenyeget, tudniillik a hat év alatt, amit 1989 és 1995 között Rotterdamban töltöttem, a bruttó fizetésem 25 százalékát tartalékszámlára utalták, amihez nem nyúlhattam. Ez valamennyi holland profi játékosra vonatkozott, így abból az összegből máig megélek. A várakozás viszont kínos, idehaza megcsömörlöttem a tétlen hétköznapoktól. Szívesen edzősködnék, elvégre a foci az, amihez értek. Járok 29 éves fiam, Dani, illetve a 24 esztendős Dávid bajnoki meccseire, továbbá korábbi tatabányai csatártársammal, Plotár Gyulával horgászok a helyi Erőmű-tavon. Mesteri módon készíti a filézett pontyot: vajpuha és utánozhatatlan ízű.
Úgy hírlik, hogy ifjabb éveiben Törőcsik András cseleit igyekezett másolni.
Ami lehetetlen volt, ugyanis nála jobban senki sem driblizett. Az 1986-os mexikói vb előtti ausztriai edzőtáborban közös szobában laktunk, ott faggattam erről a tudományáról – sikertelenül. Később sajnos talpcsonttörése miatt nem láthatta Mexikót.
Vele aligha kaptak volna egy hatost a szovjet válogatottól az irapuatói vb-derbin.
Ez megválaszolhatatlan kérdés. Az viszont badarság volt, hogy Mexikó után szétzavarták Mezey György kapitány válogatottját. Ha az a csapat együtt marad, kijut az 1990-es olaszországi vb-re.
Melyik góljára a legbüszkébb?
Az osztrákok ellen szerzett 1985 tavaszi bécsi derbin elért duplámra, az a 3-0 juttatott bennünket Mexikóba.
Hangosan zokogott, amikor 1995-ben egy győztes holland kupadöntő után a csapattársai vállon vitték körbe a stadionban.
Igen, mert életem legszebb hat évének végére került pont. Hiába akartam maradni, hiába rúgtam 128 tétmeccsen 53 gólt, az előírások szerint az lehetetlen volt.
