Bekker Roland szerencsés. A nyár végén a német Borussia Mönchengladbachhoz szer- ződött ifjúsági válogatot- tunk olyan dózisban kapja a modern labdarúgást, amitől szárnyal, és már gólt is lőtt az U17-esek bajnokságában.
A korábban az FTC-ben és Vidi FC-ben pallérozódott 16 éves védő az Unterrath ellen a kapus feje felett vágta a hálóba a labdát, amire csakúgy büszke, mint arra, hogy a Borussia U23-as csapatában is kapott húsz perc játéklehetőséget. Napja percre beosztott, délelőtt nyolc és tíz között német nyelvleckét vesz, aztán jönnek a tréningek. Egy háromemeletes internátusban él csapattársával közös lakásban, stadionjuk központi konyhájáról érkezik az ebéd. Roland kedvence a rizs párolt hússal, ám Budapesten élő édesanyja rántott szeletét, sült krumpliját erősen hiányolja.
– Pontosan felépítettem a karrieremet, előbb a Mönchengladbach U23-as csapatába kívánok bekerülni, majd még négyéves szerződésem során szeretnék bemutatkozni a Bundesliga A-osztályában, a felnőttek között is.
Kérdésünkre elárulja, a hazai és német utánpótlásképzés közötti fő különbség a Bundesliga-tréningek kozmikus gyorsasága.
– Ráadásul itt valamennyi fiatal játékoson látszik, hogy ha törik, ha szakad, profi futballista akar lenni. Ez engem is motivál. Bár távol van a család, de bátyjával, Norberttel naponta beszélget, továbbá számíthat szlovák válogatott klubtársára, a csallóközi származású, új Marek Hamsíknak becézett, a Gladbach B-együttesében tüsténkedő Bénes Lászlóra. Felvetjük, vajon összeáll-e egyszer magyar földön más, hozzá hasonló fiatalokból egy ütőképes, jegyzett magyar felnőttválogatott?
– Éppen ezért edzek kettőzött erővel, a magyar fociban sok fiatalt vezérel ugyanez a cél.
