Egy deka súlyfelesleg sincs a kilencszeres olimpiai bajnok atlétán. Talán csak őszülő halántéka árulkodik arról, hogy Carl Lewis, akit a NOB az Évszázad Sportolójának választott 1999-ben, már nem tizenéves. A világ- és olimpiai bajnok díszvendégként és díjátadóként szerepelt az Év Sportolója-választáson.
Úgy fest, akár versenyen is indulhatna – dobtuk fel a „labdát” az amerikai világsztárnak, akivel a Nemzeti Színház színpadán beszélgettünk.
Fejben még jó vagyok – nevetett Lewis.
A szeniorok között még volna keresnivalója…
Lehet, de nem próbálom meg. Amikor visszavonultam, bejelentettem: soha többé nem versenyzem. Egy sportolónak tudni kell, mikor kell abbahagyni és egyáltalán mit bír még a teste.
Az atlétikán kívül, amiben szinte verhetetlen volt, más sporttal nem próbálkozott?
Gyerekként is futni szerettem leginkább. Igaz, a labdával is barátságban voltam, talán nem véletlenül keresett meg a Los Angeles-i olimpia után az amerikaifutball-csapatok közül több is. Biztos vagyok abban: a futógyorsaságommal a pályán sem vallottam volna szégyent.
És a pingpong…
Tudom, miért kérdezi. Itt a takarásban volt szerencsém néhány mondatot váltanom a három úriemberrel, akik legyőzték a verhetetlennek hitt kínai asztaliteniszezőket. Minden elismerésem az övék, valóban csodát tettek annak idején. Büszke vagyok arra, hogy találkoztam velük. Habár az ütőt meg tudom fogni, de a pingpongot meghagyom a magyar fiúknak.
Korábban valahol arról olvastam, nem akar edzősködni. Napjainkban Houstonban mégis atlétákkal foglalkozik.
Amikor hat éve visszaköltöztem Texasba, az egyetemi csapatnál dolgoztam, szigorúan amatőr alapon, később pedig már főállásban edzősködtem. Bevallom, hosszú éveknek kellett eltelni ahhoz, hogy elmondhassam magamról, már profi edző vagyok.
2023-ban Budapestre várjuk a világ legjobb atlétáit. Találkozunk a világbajnokságon?
A tanítványaim egyre jobbak, nagyon keményen dolgoznak. Remélem, már az olimpián is megmutatják magukat, de neveket még nem szeretnék mondani. Budapesten pedig biztosan találkozunk, ők majd futnak és ugranak, én pedig edzőként drukkolok nekik.
