<p>Amerikába disszidált a hétszeres bajnok.</p>
Igazi márka volt a hetvenes években a Harsányi, Horváth védőpáros. Az Újpesti Dózsa focicsapatának két nagy- termetű belső védője nem adott kegyelmet, a briliáns csatárjáték mellett az ő védőmunkájukkal nyert a csapat zsinórban hét bajnoki címet. Aztán a két hátvéd 1975-ben disszidált. Tüzest, azaz Horváth Józsefet amerikai lakásában értük utol telefonon.
– Chicagóban élek, két-három évente hazaugrom – kezdte Horváth. – Az idén is készülök Pestre, május 21-én leszek 70, már lefoglaltuk a helyet a születésnapi bulira. Utána szeretnék még egy összejövetelt a Gázművek pályáján, hiszen onnan indult a karrierem. Aztán 25-én jövök is vissza Amerikába.
Tartja valakivel a kapcsolatot a régi társak közül?
Zöldi Misivel. Vele kezdtem a Gázművekben. Az én Dózsámból pedig, jaj, ki ne hagyjak valakit, Tóth Andris, Tóth Jokka, Sarlós Bandi, Dunai Ede, Juhász Peti, Nagy Laci ma is nagyszerű cimbora. Igyekszem mindannyiukkal találkozni.
Megbocsátották, hogy disszidált és szétrobbantotta azt a nagy Dózsát?
Megértették.
Miért ment el?
Kutas elvtárs miatt. Szinte hadjárat folyt ellenem. A nyakamba varrták, hogy szándékosan okoztam súlyos sérülést a honvédos Kozma Misinek. Hat hónapra elmeszeltek, pedig még sárga lapot sem kaptam. Nem volt maradásom. Elkezdtem szervezni, hogy lelépek, amit tudtam, pénzzé tettem.
De miért Harsányival?
Nem tudtam, hogy Harsányi is szökésre fogja. Együtt léptünk le, de már Svájcban elváltunk. Akinek a kezébe került Hetyei László barátom rólam írt könyve, abból többet is megtudhat.
Hátha nem minden olvasónk vette kezébe a könyvét...
Svájc után Spanyolországba kerültem. Kubala László segítségével Zaragozában játszottam fél évet, a FIFA-eltiltásom miatt Sesztak Joseph álnéven. Amikor ez kiderült, akkor jött csak a népvándorlás: Belgium, Anglia, Németország. A Roth-Weiss-Essennél végre saját nevemen játszhattam. Aztán egy Essen–Düsseldorf meccsen kiszúrt egy amerikai ügynök, így kerültem Amerikába.
Hol érezte magát a legjobban?
Nem emlékszem olyan helyre, ahol ne szerettek volna. Amikor Amerikába jöttem, már beszéltem a nyelvet, így nem voltak beilleszkedési gondjaim. Számtalan világnagysággal öltözhettem egy öltözőben, de még több ellen játszhattam. A legemlékezetesebb szezonokat a Washington Diplomasnál töltöttem, volt egy évem, amikor harminckilenc meccsen tizenkét gólt rúgtam.
Most hogyan él?
Nincs okom panaszra. Építtettem Chicagóban egy szép nagy házat, kerttel, jó a nyugdíjam, ha hazamegyek, senkitől nem kell kölcsön kérjek egy hosszúlépésre.
Család, gyerekek, unokák?
Négy feleségem volt, de saját gyerekem nincs. A harmadikkal tizenkét évet éltünk együtt, a negyedikkel hatot. Ő indián, a rokonságában volt korábbi törzsfőnök is. Tizenkét éve pedig Chicagóban megismertem Évikét, akivel azóta is boldog kapcsolatban élünk.
Próbálkozott az edzősködéssel is...
Igen, de hamar rá kellett jöjjek, nem én váltom meg a világfutballt. A civil szférában, egy főzőolajat forgalmazó cégnél menedzserféle voltam.
Követi a magyar focit?
Az internetnek köszönhetően naprakész vagyok, a válogatott meccseket meg is nézem. Örülök, ha nyer a csapat. Az volt a jó, amikor Dárdai Pál volt a kapitány, hiszen azt semmilyen taktikai variáció nem pótolja, amikor egy futballistának az anyanyelvén mondja el a mester az észrevételeit.
Nincs nosztalgiája a mai futball láttán?
Néha! De abból nem lehet megélni. Menni kell, hajtani, és imádni a játékot. Akkor majd az eredmény is megérkezik.
