A 1956-os melbourne-i olimpia és az 56-os magyar forradalom két megkerülhetetlen esemény Kertész Alíz, pontosabban hivatalosan Alice életében.
– Sokáig úgy tudtam, a szüleim meghaltak a pesti fegyveres eseményekben – emlékszik a magyar kéziszercsapat tagjaként arany-, összetett csapatban ezüstérmes, 84 esztendős, ma is fess hölgy.
– Ausztráliát végleg elhagyva, Milánóban otthoni értesítésre vártam, személyesen akartam beszélni édesanyámékkal, mígnem egy Dobai József nevű sportvezető Pesten a telefonhoz hívta őket. Ekkor persze hazatértem, noha kecsegtető olasz edzői szerződés várt rám, hívtak az Egyesült Államokba és Izraelbe is, de a szüleimről való gondoskodás mindent felülírt.
Köztudott, az olimpiai kézi-szerdöntő előtt Tass Olga szalagja eltűnt. Állítólag egy presszóban felejtették, ám Alice szerint riválisuk enyves kezű megbízottja, vagy az olimpikonjainkat körülrajongó helyi magyarok vitték el emlékbe. Végül egy szivárványszínű póteszközzel hibamentesen nyertek. Kérdés, hogy alakult volna a sorsa, ha – már zsebben az olimpiai aranyával – igent mond egy dúsgazdag ausztrál szállodatulajdonosnak.
– Inasa útján üzente, mindennel elhalmoz, csak maradjak. Nem tudom, ezért mit várt volna el cserébe, tudniillik visszautasítottam az ajánlatát.
Női tornasportunk sokat nyert Alice hazatértével: a 60-as évek közepén ő alapította meg a BVSC tornaszakosztályát, dolgozott a KSI-ben, a Bp. Honvédnál és a Vasasnál, kurta egy évig szövetségi kapitányként fáradozott. Az akkori négy hadra fogható magyar tornásznőből héttagú együttest kovácsolt, amely kivívta a vb-részvétel jogát.
–Tudják, engem mindig olyan helyre hívtak, ahol éppen szükség volt a sürgős tűzoltásra…
Később óvodáskorúaktól kezdve egyetemistákig dolgozott testnevelő tanárként, nyugdíjasként pedig konditornát vezényelt. Kevesen tudják, de egy láda pezsgőben fogadott Magyar Zoltánnal arra, hogy az FTC-tornász 1976-ban és 1980-ban is olimpiai bajnok lesz lólengésben. (Megjegyezzük: az edzőnő nyert.) Alice Magyar talajgyakorlatába olyan elemet épített, ami erősen hatott a pontozókra, Zoli viszont dühös volt a Kertész-betétre, mert nehezen barátkozott meg azzal.
– A világon nincs még egy hozzánk hasonló csapat, melynek valamennyi tagja él. Bodó Andrea és Korondi Margit az Egyesült Államokban, Keleti Ági, Köteles Erzsébet, Tass Olga és jómagam idehaza. Nemrég megijedtem, amikor Los Angelesből Korondi súlyos autóbalesetéről jött hír, a férje kómába került.
A versenyzőként és szakvezetőként egyaránt szuperklasszis Alice Japánban élő unokája, a négyéves Bendegúz tornászik, úszik, teniszezik, és ami fő: a japán és angol nyelv mellett magyarul is beszél. Nem tagadja, a mai női tornáról nincs túlzottan jó véleménnyel, mert abból hiányzik a kecsesség, a nőiesség, a szép mozgás, emiatt pedig a folyamatos előadás.
– A férfi tornászok szebbé, érdekesebbé tették a sportágat, a nők viszont „férfiasították”, ami nem szolgált előnyére.
