Klein Dávid: Jártam a halál előszobájában

Várhatóan július vé­gén tesz újabb kísérletet Klein Dávid a világ legtechnikásabb csúcsa, a 8611 méter magas K2 megmászására Suhajda Szilárd társaságában. Megérezték a készülő lavinát 2016-ban, így idejében visszaindultak a biztonságba. Leszögezi: sosem rohamoz, nem is harcol vagy hódítja meg a magasságot, hanem – rengeteg munkával, felkészüléssel – igyekszik kiérdemelni, hogy vendégeskedhessen a csúcson.

– A rengeteg edzéssel az a célunk, hogy elpusztíthatatlanná váljunk. Ez persze lehetetlen, mert a hegy mindig erősebb, ám bizonyos esetekben az ember mégis eléri a célját – vallja Klein. A vele 2013 óta együtt mászó Suhajdával jól ismerik egymást, 2016-os expedíciójukhoz hasonlóan az Abruzzi-gerincen haladnak majd, ahol három évvel ez­előtt csaknem lavina áldozatává váltak.

– Eddigi négy sikeres nyolcezres mászásomról egyszer hoztam haza emléket: a Cso Oju csúcsáról egy marék havat. Az így megőrzött pár csepp vizet kristályból faragott vadzsra belsejébe zártam, és hazaérkezésem után édesanyámnak adtam – mondja Dávid, aki nemcsak szépséggel találkozott a magasban, de többször megesett, hogy kőkeményre fagyott holttesteket látott mászás közben.

– Magam is jártam a halál előszobájában, 2010. április 26-án Várkonyi László társaságában elsodort egy jégomlás. Autónyi nagyságú darabok zúdultak a nyakunkba, Laci nem élte túl. Engem, nem messze tőle, szintén eltalált egy nagyobb jégtömb, és az alattunk tátongó szakadékba lökött. A kötél tartott meg, ott lógtam a nehéz felszereléssel a hátamon. Először megszabadultam a hátizsákomtól, majd el­kezdtem előkészülni az ereszkedéshez. Végül nem került rá sor, mert a segítségemre siető mászók kihúztak – teszi hozzá.

Dávid kritikát is kap bőven amiatt, hogy eddigi tizennyolc nyolcezres csúcskísérlete közül csupán négy volt sikeres.

– Tény, nyolcezres expedícióim csupán ötöde sikeres, de ez hazai viszonylatban nem szokatlan. A személyemet érő támadásokkal nem foglalkozom. Lassú, ha úgy tetszik, óvatos, unalmas munkával jutottam el idáig: négy, oxigénpalack nélkül mászott nyolcezresig. A Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség 2015-ben és 2016-ban az Év mászása címmel ismerte el két expedíciómat – ezt fontosabb visszajelzésnek érzem. Bár volt olyan, amikor hibás stratégiai döntések miatt tértem haza üres kézzel, de úgy érzem, legtöbbször nyomós ok miatt fordulok vissza, és a megérzéseim jobbára helyesek – ezért is beszélgethettünk most.