Herczeg András lett az év futballedzője, vezetésével a DVSC – erőn felül teljesítve – bronzérmes lett, így 2016 után ismét ott lesz az Európa Ligában. A szakember jövője egyelőre mégis bizonytalan.
Gratulálok az elismeréshez. Számított rá?
Ugyan, hogyan lehetne ilyesmire számítani?! Jószerivel nem nyertünk semmit. Bár a bronzérem azért szerintem sem rossz eredmény. De meglepett, hogy engem választottak az Év edzőjének.
Csapatában nem szerepeltek drágán vett játékosok. Előfordult, hogy kilenc saját nevelésű focistával álltak fel, s többségük már ifistaként is megfordult az akadémiáján.
Helyesbítenék, én csak a szakmai munkát felügyelem. Noha valóban voltam néhányuk edzője, ami jelent némi könnyebbséget. Két éve, amikor az utolsó fordulóban dőlt el, hogy a DVSC egyáltalán bent marad, leültünk a vezetőkkel, és arra jutottunk, nem kellenek nekünk méregdrága külföldiek, hasznosabb, ha a pallagi akadémiánkra figyelünk, és helyi kötődésű fiatalokra építünk. Örülök, hogy bevált a recept.
Egy idénytől eltekintve ki sem mozdult Hajdú-Bihar megyéből edzői karrierje során. Miért?
Sokan kérdezték már tőlem, s mindig azt válaszoltam: én igazi debreceni vagyok. Szeretem a várost, egyik egykori játékostársam mondta: „Bandi, te beteg vagy, ha csak egy napig nem látod a Nagytemplom tornyát, nem hallod a harang szavát, belebetegszel”. Van ebben valami.
Lejárt a szerződése. Folytatja a munkát?
Tárgyalunk a folytatásról, de még nincs megállapodás. Imádom a csapatot, a játékosaimat, öröm velük dolgozni, és a szurkolók is egész évben kitettek magukért. Itt mindenki egyet akar, és most, három év után sikerült visszamásznunk Európa futballtérképére. Nagy az izgalom, különösen a játékosok körében.
A nagy feladatok előtt merre vakációzik?
Itthon vagyok Debrecenben. Mindennap kimegyek az akadémiára. Még jó néhány korosztálynál tartanak a bajnokságok. Én ott, a gyerekek között tudok igazán kikapcsolódni. Burkovits Ferenc
