Kevésen múlott, hogy az exfocista Juhász Péter olimpiai bajnok legyen 1972-ben Münchenben.
Forrás: Hatlaczki Balázs
– Mivel a bronzmeccsen a Szovjetunió és az NDK megegyezett a 2-2-es eredményben, mindkettő harmadik lett – mesélte az egykori újpesti hátvéd. – A döntőbeli lengyel riválisaink engem, mint szlovákul folyékonyan beszélőt az öltözőbe hívtak, és ikszet, azaz megosztott bajnoki címet ajánlottak. Ha lehajtott fejjel lépünk a gyepre, akkor 1-1-et játszunk, és mindkét válogatott aranyérmes – szólt az egyezség.
Igen ám, de közbejött valami. A 40 fokos lázzal az ágyat nyomó edző, Illovszky Rudolf az egyik besúgója révén értesült a tervről, kocsiba ült, és közölte Juhászékkal: mindenkit élete végéig eltiltat, ha a megbeszélt eredményhez tartja magát. Így hiúsult meg a döntetlen, végül Lengyelország nyert 2-1-re. A hetvenéves Juhászra később is orrolt Illovszky, ezért az 1973. júniusi, svédek elleni 3-3-as vb-selejtezőn a Népstadionban nem ő, hanem Szűcs Lajos játszott. Lajos mindhiába ismételgette: régen szerepelt azon a poszton, s bizony a sorsdöntő harmadik skandináv gól az ő oldaláról induló akció eredménye volt.
– Ha én játszom, nyerünk, és utazunk az 1974-es NSZK-beli világbajnokságra. A bukás Illovszky lelkén szárad. Pikkelt rám, mert félreértette egy megjegyzésemet, amit nem is neki szántam. Valójában nem a marseille-i, csehszlovákok elleni 1969. decemberi 4-1-es kisiklás a magyar tragédia, hanem ez a 3-3. Amúgy kijutás esetén a sportvezetők engedélyezték volna, hogy nyugatra szerződjünk.
Az 1948-ban született Juhász ötévesen a szlovákiai Losoncról, az édesapja nyakában kelt át az Ipoly folyón magyar területre. Bár a Honvéd volt a kedvence, de amikor az MTK, az FTC és a Dózsa is hívta, utóbbit választotta, mivel 1967-re a család már a IV. kerületi Árpád úton élt. De mivel összeállt a Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai, Zámbó ötösfogat, Juhász várólistára került – de csak az első csapatnál. Benéékkel végül hét, a „tarcsival” három bajnokságot nyert – unikum, hogy sohasem zárt aranyérmesnél gyengébben. Később kitanulta a hátvédjáték fortélyait, beépült a Dózsába balhátvédnek. Sorozatban huszonnégy válogatott meccsen bizonyított, és Östreicher Emil révén a Real Madrid azt ajánlotta neki, ha disszidál, a várható egyéves eltiltása miatti dél-amerikai kitérőt követően szerződtetik. Ám ebből semmi sem lett.
Úgy összegez, nem futott be teljes karriert, mert térdsérülése miatt kiesett másfél éve.
– Egy-két edzőm pikkelt rám, ha nem így történik, száz válogatottságig jutok – teszi hozzá.
Mivel a Dózsa belügyi csapat volt, hét játékosa egyetlen közös ünneplő rendőrruhán osztozott, a tiszthelyettesi, illetve tiszti csillagokat cserélgették a váll-lapon. Juhász 1990 óta az UTE-utánpótlásnál edző, keze alól 25 élvonalbeli focista került már ki, azt viszont sajnálja, hogy a tehetségeik rendre elszerződnek tőlük.
