Vörös Zsuzsanna napjai mostanában ünnepléssel teltek.
Vörös Zsuzsannát nemrég köszöntötték Székesfehérváron abból az alkalomból, hogy 15 éve lett olimpiai aranyérmes Athénban, a múlt héten pedig a hazai szövetség általános alelnökeként és a fehérvári öttusázók szakosztály-igazgatójaként élvezte a budapesti vb-t.
– Ma már nem öt, hanem két fontos dolog van az életemben: a kisfiam és a sport. A reggel és az este Ároné, a nap többi része pedig az öttusáé – mondta a korábbi bajnoknő.
– Igaz, a vb idején kicsit felborult a napirend, mert ugyan reggel én vittem őt óvodába, de mivel mindennap későn értem haza, a nagymamája vagy az apukája ment érte. Egyébként imád oviba járni. S hogy milyen élmény volt újra egy hazai rendezésű világversenyre kilátogatni?
– Még mindig libabőrös leszek, ha az olimpiára gondolok… Persze, a világbajnoki sikereim is eszembe jutnak ilyenkor, leginkább az 1999-es margitszigeti verseny, ahol első vb-aranyamat szereztem. Beleborzongok abba, ahogy belovagoltam az arénába, ahol 15 ezer ember figyelte lélegzetvisszafojtva a lovaglásomat, majd kitört a tapsvihar, és a végén ugyanolyan felemelő érzés volt befutni a stadionba – mondta.
Vörös Zsuzsanna életébe az alkalmankénti futásokon kívül ma már nem fér bele az aktív sportolás, de az Alba Volán öttusázói mellett ugyanúgy ott van a pástoknál, mint a lovardában. A lovaglás a kedvenc száma volt az ötből, és az állatokat ma is ugyanúgy szereti. Egykor kutyatenyésztéssel is foglalkozott, díjnyertes ebeire ugyanolyan büszke volt, mint saját érmeire, de – saját megfogalmazása szerint – a kutyái kiöregedtek a kiállításra járásból.
– Amikor Áront elhozom az oviból, gyakran kimegyek a lovasedzésre, hogy kiéljem az állatok iránti szeretetemet – teszi hozzá.
