Forrás: Bánkúti Sándor
Az első lépései biztatóak a tízéves Nándinak. Három hete pallérozódik az Edőcs István nevét viselő bokszterem tréningjein, és már ennyi idő alatt azt érzi Buga Kálmán edző, hogy van a kissrácban spiritusz, jobbegyenesei máris parádésak.
– Nándi szemében különleges harci tűz ég – mondja róla Buga. Miközben magyaráz, ringbe pattan a két Növényi. A 62 éves, 1980-ban Moszkvában birkózásban olimpiai aranyérmes, később kick-bokszban vb- és Eb-aranyat, MMA-világbajnokságot nyert családfő a negyedik osztályos Nándival árnyékol.
– Nem mindenkinek van ilyen papája… – büszkélkedik a Borsnak a srác – Az akadémiáján birkózást tanulok, az úgynevezett bolgár szaltó és a lábramenés egészen jól megy – mondja a tízéves, aki nemcsak a harcművészetekben jeleskedik, hanem ügyesen zongorázik és gitározik is.
De hogy melyik nehézatlétikai sportágat választja majd, az a jövő zenéje. Édesapja leszögezi: két évig egyetlen versenyen sem engedi indulni, mert az káros lehet az egészségére.
– Sudár, úgy két méter magas, százkilós fiatalember lesz – saccol az apuka, majd megjegyzi – Példaképe az MMA-ketrecharcban bizonyító bátyja, a húszesztendős ifjabbik Norbert.
– Norbi Londonban él, eddigi négy győztes MMA-meccsét láttam. Naponta beszélek vele telefonon, hasznos tanácsokkal lát el – mondja az ifjú reménység.
