A hazai profi birkózás csúcseseményén, a Véres Novemberen a közönség megkapta, amire vágyott: drámát, örömöt és kemény küzdelmet a ringben.
Talán az első számú magyar pankrációszervezet, a HCW alapítói sem gondolták, hogy erőben és egészségben megélik a tizedik születésnapjukat, ám a több mint ezer fős közönséget látva könnyen lehet, hogy akár még az ötvenéves jubileum is meglesz.
Ugyanis azok az egészen fiatal gyerkőcök, akik 2010-ben még talán járni sem tudtak, most ujjongva szaladtak, ha sikerült egy pacsit kapniuk kedvenceiktől, és a sportcsarnok szinte egész este hangosabb volt, mint a legtöbb NB I-es focimeccs.
Ha már Véres November, fontos megemlíteni, hogy bár a hazai pankrációt sokan a vérrel azonosítják, valójában a sportszínház műfaja már a XIX. század óta létezik Európában, és nem is elsősorban a mozdulatokról, hanem azokról a történetekről szól, amiket a pankrátorok a ringen belül, illetve azon kívül mesélnek el.
A HCW az elmúlt tíz évben megismertette az emberekkel ennek a meg nem értett művészetnek a lényegét, miközben szórakoztattak. Ahogy a 2010-es megalakulásukkor, úgy most is csak a lelkesedés és a szenvedély hajtja őket, hiszen komoly szponzoraik azóta sincsenek.
– Megvetettek és kinéztek minket, mert a megszokottól eltérően viselkedünk. De itt vagyunk és itt is leszünk – mondta Szalay Bence, a Magyar Pro-wrestling Egyesület elnöke.
