1977. október 29-én 6-0-ra verte a magyar futballválogatott Bolíviát, ám Zombori Sándor 40 méteres bombájáról sajnos lemaradt a kameraman. A korábbi 26-szoros válogatott focista megemlíti, szövetségi kapitánya, Baróti Lajos arra kérte, lőjön nyugodtan mindenhonnan, mert kiváló a bal lába.
– A Népstadionban 2-0-nál láttam, a kapus beadást vár, hát megsuhintottam a labdát – emlékszik vissza a 67 éves Zombori, akit a Pécsi Dózsában és PMSC-nél lejátszott száznál több élvonalbeli bajnokija után az angyalföldiek invitáltak. Illovszky Rudolf edzőnek pedig képtelen volt nemet mondani, ráadásul az akkori idők szerinte legpengésebb játékosa, Puskás Lajos játéka is lebilincselte. A Vasasnál eltöltött hét idénye során Komjáti Andrással volt baráti viszonyban. Ma azt tartja, neki is köszönhető, hogy nemrég edzőnek a felvidéki Hornyák Zsolt érkezett a Puskás Akadémiához – s vele együtt a támadófutball is bekopogott.
Zombori emlékezetes pillanatnak nevezte, hogy 1977. február 27-én a Buenos Airesben játszott barátságos meccsen csapatkapitányként a Boca Junior együttesét erősítő Diego Maradonával pacsizott, és adott át neki egy csikóbőrös kulacsot.
S hogy kit tart a top 3 korszakos zseninek? Maradonáról azt állítja, mindent tudott, Lionel Messi kőkemény akaratú, ezért a meglátásait meg is valósítja a pályán, a brazil Pelé pedig valamennyi játékszituációhoz tökéletesen alkalmazkodott.
Az 1978-as argentínai vb előtt óriási volt az elvárás a Baróti-csapattal szemben.
– Csakhogy a házigazda csoportjába sorsoltak minket, és ez mindent eldöntött. A nyitómeccsen nem hagytak ellenük nyerni a játékvezetők – ennyi… – mondja.
Később Montpellier-ben eltöltött három légiós éve során már érdeklődött az újságírás iránt is, vendégeskedett a Midi Libre szerkesztőségében. 1987-ben került a Népsporthoz. 2000 vízválasztó volt az életében, a megszűnő Mai Naptól a Blikk átvette volna, de nemet mondott.
– A Sport TV hívott, ez ismeretlen területnek számított, ám az újtól sosem féltem – meséli a tévés karrierjéről.
Járta a maga útját, máig konok embernek vallja magát. Nyugdíjasként gyakorta vendég a Vasas-meccseken, bár számára az új stadionnál emlékezetesebb a régi Fáy utcai pálya. Amúgy esze ágában sincs könyvet írni futballemlékeiről, és ezt így indokolja: „Mondja, ki kíváncsi ma már Zomborira?”
