Az első álma beteljesült, de Rebecca Parkes akkor lenne igazán boldog, ha új-zélandi létére a Budapestről magyarként kijutna a tokiói olimpiára. Mindent megtesz ezért.
Vasárnap este győzelemmel kezdte meg szereplését női csapatunk az Eb-n. Bíró Attila kapitány csapata a horvátokat legyőzve indított, hétfőn pedig a szlovákok jönnek. A meccsen vízbe csobbant a 25 éves Rebecca Parkes is, aki kosárlabdázónak készült, ám 12 éves korában megsérült, és pólózni kezdett. Új-Zélandról az akkoriban éppen ott dolgozó Bíró csábította Egerbe.
– Két út állt előttem – említette a Duna Arénában Rebecca. – Mehettem volna az Egyesült Államokba egyetemre vagy Magyarországra pólózni. Utóbbit választottam, és utólag kijelenthetem: remekül döntöttem.
A 25 éves Parkes hat éve él és bizonyít nálunk, kettős állampolgár, időközben Egerből Újpestre szerződött.
– A budapesti Eb-re ideutaztak a szüleim, és a barátom, Campbell is. Ő ugyan nem sportol, de szereti és érti a sportot.
Aztán, hogy az időközben szövetségi kapitánnyá avanzsált Bíró magyar együttesével mire viszi a Duna Arénában, erre nem tippel határozottan. Annyit mondott:
– Rajtunk kívül favoritnak számít Hollandia, Spanyolország, Olaszország, és az oroszok sem írhatók le.
Parkes méltatja a hollandok fizikai erejét, bár ő sem pillekönnyű pólós, ha nyolcvan kilójával ráakaszkodik valamelyik riválisára, hamar bekövetkezhet a fulladás.
– Tényleg egy álmom vált valóra azzal, hogy magyar válogatott lehettem, a másik beteljesüléséért, a tokiói ötkarikás szereplésért pedig mindent elkövetek.
Még az sem kizárt, hogy a vízből kiemelt lábával lő gólt, amint tette azt nemrégiben egy Európa Liga-meccsen, de ha mást nem, villámgyors megúszásai és bomba erős lövései miatt retteghetnek tőle az ellenfelek.
