Nyolcvanegyedik életévében, budapesti lakásában elhunyt Göröcs János, az Újpesti Dózsa legendás labdarúgója. Személyében a legkiválóbb élő magyar futballista távozott.
Forrás: Czerkl Gábor
Hogy ki volt valójában Göröcs Titi, arról talán az a legárulkodóbb: játékostársai közül többen Lionel Messihez hasonlították. Kiismerhetetlenül cselezett, elképesztő labdákat adott, gólokat lőtt és készített elő, az egész játékra hatással volt. Az Újpest legendás csapatának – amelyben olyan zsenik játszottak, mint Fazekas, Bene, Dunai II. vagy Zámbó – Göröcs János volt a karmestere. A szurkolók Agytrösztnek nevezték, a társai egyszerűen Titinek. A magyar labdarúgás és az újpesti klub történelmének egyik legjobb futballistájaként 15 év alatt (1957–1972) öt bajnoki címet ünnepelhetett a lila-fehérekkel.
NÉVJEGY
Születési idő, hely: 1939. május 8., Gánt
Klubjai: Jutagyár (1949–1951), Vasas Izzó (1951–1957), Újpesti Dózsa (1957–1972), Tatabánya (1972–1974)
Eredményei: olimpiai 3. (1960), vb-5. (1962), KK-győztes (1973, 1974), KEK-elődöntős és gólkirály (1962), magyar bajnok (1960, 1969, 1970. tavasz, 1971, 1972), MNK-győztes (1969, 1970) NB I-ben: 362 meccs/109 gól
Válogatottság: 62 meccs/19 gól
Edzőként: MNK-győzelem (1987, Újpest)
Göröcs a Fejér megyei Gánton született, kisgyerek volt, amikor a család Újpestre költözött. Sokat lógott az utcán, de amikor előkerült egy labda, csak focizott és focizott. Tízévesen leigazolta a Jutagyár, ahonnan „elrabolta” az Izzó (1956-ban), majd tizennyolc évesen az Újpesti Dózsában találta magát. Titi bácsi úgy fogalmazott, teljesült az álma.
– Minden ifjonc újpesti focista a „nagy” csapatba vágyott. Álmunkban lila-fehérben rúgtuk a labdát – mondta. A kis Göröcs is az álmodozók közé tartozott. A korábbi csodálatos újpesti gólvágó, Szusza Ferenc irányítása alatt Göröcs volt a lilák jobbösszekötője.
– Minden győzelem és valamennyi bajnoki cím emlékezetes – nyilatkozta utolsó interjújában a Borsnak. – Lehet, kinevetnek, ha azt mondom, az edzőtáborokat is szerettem. Barátságokat kötöttünk, amelyek a mai napig tartanak. De sajnos már sokan hiányoznak. Bene Feri, Várhidi Pali vagy éppen Fekete Laci már fentről figyeli a magyar focit.
Göröcs János immár velük szurkol az égi lelátóról.
Értékteremtő
Megnyerhetetlen félidő
Mennyből a labda
Üres világ
Tóth András (70), minden idők egyik legpengésebb balösszekötője úgy véli: egy kicsit az újpesti labdarúgás is elhalálozott.
– Ez felfoghatatlan!… Sportolóként, emberként maga volt a tökély.
Távozott az űrfutball
Juhász Péter (71), a lila-fehérek korábbi kemény balhátvédje szerint Titi Messihez hasonlóan földönkívüli futballra volt képes.
– Maga a csoda: amikor a Dózsa öltözőjébe kerültem, Bene és Göröcs között ülhettem. Lionel Messiről szokás mondani, más égitestről érkezett. Titi pályafutását az argentinéhoz mérem: űrfutball volt az övé.
Távvezérelt passzok
A fiatal Harsányi Lászlót (68) hasznos tanácsokkal segítette újpesti beilleszkedésében.
– Tátottam a számat. Amikor Dunai felé postázta a labdát, két ijedt védő Anti felé mozdult. Akkor Göröcs labdája hirtelen kiflibe fordult, és Bene előtt kötött ki.
Csere az örökkévalóságnak
– Ha a mi Fradink valaha ütőképes volt, az köszönhető a kiváló Dózsának, amely húzott előre bennünket – jegyezte meg a fradista Rákosi Gyula (81). – Az 1962-es vb-n Anglia ellen taktikai okokból Titi helyett én játszottam jobbösszekötőt, ami az ő posztja volt. E cserére örökre büszke vagyok.
Labdazsonglőr volt
Dombi Rudolf, az UTE olimpiai bajnok kajakosa:
– Egy legenda, egy labdazsonglőr ment el. Olyan labdarúgó és sportember, aki szívét-lelkét adta a fociért és a társaiért. Sajnos, a pályán már nem láttam, de azt hallottam, ha ő a csapatban volt, csak ritkán vesztett az Újpest.
