Szabó Bence kétszeres olimpiai bajnok kardvívó aktív pályafutása során kevés „pofont” kapott, de aztán annál többet. Elhagyta a legjobb tanítványa, a MOB főtitkári pozíciójából elküldték, majd vereséget szenvedett az elnöki székért folyó küzdelemben. Azóta itthon háttérbe vonult, viszont a riói olimpia után beválasztották a Nemzetközi Vívószövetség végrehajtó bizottságába.
– Nagy sikernek tartom, mert hiába számítunk vívó nagyhatalomnak, előttem 16 évig nem volt szavazati joggal rendelkező magyar tagja a vezető testületnek – mondta Szabó. – Egyébként sok helyről érkezett konkrét ajánlatom, Tajvanba például komoly pénzért mehettem volna edzőnek. Nem fogadtam el, én itthon akarok maradni. Be kell látnom, egyes dolgokhoz még túl fiatalnak érzem magam, máshoz meg már aggastyánnak. De a legfőbb indokom, hogy itt van a családom, a gyerekek. Számomra náluk nincs fontosabb.
Szabó Bence is kivételezett figyelemmel kíséri a vírushelyzetet, számára sem jött jókor a sok szigorító intézkedés.
– Természetesen minden előírást maximálisan betartok, éppen ezért felfüggesztettem a vívószövetség elnöki székéért indított kampányomat is. Persze, amint lehet, folytatom, mert szívesen megosztanám a tapasztalatomat annak érdekében, hogy a magyar vívás világhatalom maradjon a jövőben is.
A család vidéken tartózkodik, a feleség, Éva vezeti a háztartást, amibe besegítenek a nagyobb gyerekek is, a családfőre pedig a legkisebb, Szonja felügyelete jut, aki egyetlen pillantásával leveszi a lábáról.
– Szonja bármikor képes az ujjai köré csavarni. Kilencéves a kis hercegnő, a „la piccola principessa”, de már rendreutasított, amikor azt mertem mondani, hogy sportolót, közelebbről vívót szeretnék faragni belőle. Nemrég, amikor még összejöhettünk a barátainkkal, nyomatékosan kijelentette: „Apa, én nem vívó, hanem táncosnő leszek, ha megnövök!”. Nem volt más választásom, beírattam a hercegkisasszonyt Südi Iringó táncstúdiójába.
