Képtelenség hozzászokni, hogy Garami József már nem áll a kispad mellett. A 80 éves szaktekintély visszaköltözött Pécsre, s nem kizárt: szobrot emelnek neki.
Ha nem fájna a dereka, ideálisnak érezné mindennapjait, vallja a mesteredző, aki augusztusban tölti be 81. életévét.
– Állatorvosként praktizáló kisebbik fiam, Jóska és unokáim segítenek eljutni a kezelésre, és bevásárolnak tisztességesen – újságolja Józsi bácsi. A hogyan telnek a mindennapjai kérdésre így válaszol:
– Az otthonomban a labdarúgással kapcsolatos tárgyi és íratlan emlékeimet rendezgetem. Eközben számolta össze azt is, hogy annyi játékossal dolgozott együtt, hogy – az évtizedek során – megfordult a keze alatt a fél NB I. És persze feltehetően utolérhetetlen rekord az is, hogy 797 NB I-es meccsen ült a kispadon. Ott nem tétlenkedett, hiszen az MTK-val két, a Fradival egy bajnoki címet szerzett. S hogy munkássága melyik meccsére és időszakára a legbüszkébb? – Amikor pécsi ténykedésem elején megmentettem a kieséstől szeretett együttesemet – vágja rá.
– De az sem egy utolsó, amikor még pécsi trénerként, 1987-ben megbíztak a válogatott felkészítésével. Akkor arra gondoltam: életem egyik legcsodálatosabb napját élem meg, hiszen vidéki trénerként célba értem, mert az MLSZ a legmagasabb kitüntetésben részesített. Noha a nevét viselő utánpótlás-központ működik Pécsen, azt nem tervezi, hogy ott újabb szakmai munkát vállal, bár egyáltalán nem az a típus, aki sokáig tétlenül üldögélne odahaza.
