Bár a Fraditól elköszönt Szántó Imre edző, de az ökölvívástól nem. Ha megkérik, jön, és segít.
Forrás: Nemzeti Sport
Mivel korábban – többek között – a bokszválogatott szövetségi kapitányi tisztére is lehetett pályázni, okkal kérdeztük: Öcsi bácsi miért nem lépett ringbe e tisztségért?
–1993-ban már megtettem, de ehhez most már kicsit idős vagyok – válaszolja a 76 éves mesteredző, aki az 1996-os atlantai olimpián Kovács Kokó István diadala révén beírta magát a sportág aranykönyvébe. – Ha az új szakvezető felkér, megosztom vele is évtizedes tapasztalataimat.
Az úgymond „bizottságosdi” nem kenyere, akadémiák és régiók helyett a klubokban kell kőkeményen dolgozni, csakis akkor épül erős válogatott – vallja.
– A mi időnkben az idős, tapasztalt trénerek lementek a terembe, oktatták a pofonosztást, nem megbeszélésekre jártak. Elosztották a feladatokat, Énekes Árpád például a teremben mindent elsajátíttatott a bunyósokkal, de a mérkőzésekre, a ring-sarokba Adler Zsigmondot küldte fel, utóbbi ugyanis jobban értett a bunyósok nyelvén „harchelyzetben”.
Szántó román, bolgár, lengyel bokszberkekből azt hallja, hogy válságban van az ottani amatőr ökölvívás.
– Idehaza össze kell dugni a fejünket, és akkor 3-4 jó válogatott öklözőt felnevelhetünk. Én egyetlen klubnak sem mondok már igent, de továbbképezem magam, mert a fejlődés örök. Akár egy atlétaedző tapasztalatait is megfogadom, mert van mit tanulni tőlük például a tréner-tanítvány kapcsolatról.
