Az évtizedek során megszoktuk, hogy Radnóti László nyugdíjas rádióriporerünk káprázatos színvonalon tudósított vívásról, ám azt nem tudtuk, hogy maga is szenior párbajtőr-világbajnoki címet őriz.
Radnóti László említett diadala éve 1987, akkor Lausanne-ban a – mások mellett – Stefanek Gertrúddal, Tuschák Katalinnal felálló női tőrválogatott aranyérméről beszélt, továbbá az egyéniben ezüstérmes kardozó, Nébald György fináléját a maga drámai valóságában adta vissza.
–A tőrsiker után olyan óriási volt az örömünk, hogy a lányok Kovács Tamás szövetségi kapitányt a svájci város köztéri szökőkútjában ruhástól megfürdették
– mondta Radnóti, aki maga is párbajtőröző világbajnokként mosolyogott a „beavatáson”. A 80 éves rádiós ifjonti éveiben a Csepelben és a Vasasban vívott, párbajtőrözőként a Balczó Andrással erősített vasgyáriakkal magyar csapatbajnoki címet érdemelt ki.
Az említett szeniorok bajnokságát a vb szünnapján írták ki, Nébaldék, Kovácsék kölcsönszereléssel látták el a szpíkert. Hónaljvédőből ugyan nem jutott, ám egy német sportoló kisegítette. Rádiósunknak 48 évesen olyan jól ment, mint az életben soha.
–Amit szúrtam, az mind ült
– emlékezik. – A döntőben az 1963-as „valódi” osztrák párbajtőröző világbajnokot, Roland Losertet vertem, és a Le Matin című lap cink-kupáját hoztam haza.
Maga Szepesi László, a későbbi francia sportminiszter, Jean-Francois Lamour kardozó-kiválóság, olimpiai bajnok akkori magyar edzője is gratulált neki. Később a Színészek–Újságírók rangadókon is forgatta párbajtőrét, a remekül vívó Cserhalmi Györgytől ugyan 5:4-re kikapott, de a „magyar Bob Dylant”, azaz néhai Cseh Tamást mindig legyőzte.