Az Eb magyar felfedezettje, Schäfer András bevallotta a Borsnak, még mindig nem emésztette meg, hogy nem sikerült kiharcolni a csoportból való továbbjutást. A 22 éves középpályás ennek ellenére élete legszebb egy hónapját tudja maga mögött.
Egyszerűen kitörölhetetlen pillanat, ahogy megsiratta Münchenben az Eb-búcsút. Sikerült már túltennie magát a keserűségen?
Nem. Még mindig nagyon fáj a kiesés. Főleg az, amilyen körülmények között búcsúztunk. Kell még néhány nap, hogy megemésszem a történteket – magyarázta elcsukló hangon Schäfer. – Sokkal jobban akartuk a németeknél a győzelmet, rengeteget dolgoztunk a sikerért, erre egy megpattanó lövés miatt elúszott az álmunk. Úgy érzem, a hatalmas erőfeszítéseinkért cserébe megérdemeltük volna a továbbjutást. Bízom benne, hogy a befektetett munka az őszi vb-selejtezőkön kamatozik majd.
Jobban fáj a kiesés amiatt, hogy a bátor fejesgólja sem volt elegendő a sikerhez? Nem tartott attól, hogy a kirepülő Manuel Neuer úgy leütközi, hogy belesérül?
Nem magamat, hanem az elszalasztott lehetőséget sirattam, és azt, hogy nem tudjuk a csapattal együtt folytatni ezt a mesébe illő utazást. Ami a gólt illeti, nem akarok nagy szavakat használni, de olyan extázisban játszottunk, hogy ha egy lándzsa jött volna velem szembe, az elé is beugrottam volna, nem gondolkoztam egy pillanatig sem, csak támadtam a labdát.
Gondolta volna egy hónapja, hogy az Eb önről szól majd?
Rengeteg dicséretet kapok, ami nagyon jólesik, de ez az Eb nem rólam, hanem a csapatról és a magyar szurkolókról szólt. Nagyon hiányzik az a miliő, ami Telkiben körülvett minket. Családias hangulat alakult ki a játékosok között. Ez az összetartás és szenvedély adta az erőnket a tornán, ezért nem riadtunk meg egyetlen világsztártól sem. Ha pedig a közönség biztatására gondolok, még most is kiráz a hideg. A drukkereink egészen kivételes hangulatot teremtettek, nagyon hálásak vagyunk nekik.
Meglepő lenne, ha ezek után nem érkezne egy kivételes ajánlat önért. Volt egy kevésbé sikeres időszaka Olaszországban, ennek ellenére akár oda is visszatérne?
Nem szeretnék álszerénynek tűnni, ezért én is azt gondolom, lesznek megkereséseim, de a menedzsereimnek is szóltam, hogy a következő 5-6 napban ne keressenek ilyenekkel, mert időre van szükségem, amíg feldogozom az Eb történteket. A Genoához olyan időszakban igazoltam, amikor a kiesés réme fenyegette, ezért nem jutott számomra lehetőség, de az olasz életvitel nagyon közel áll a szívemhez. Mégis, ami a legfontosabb, ha netán elhagyom a Dunaszerdahelyet, ahol egyébként nagyon jól érzem magam, és amely klubnak köszönhetem a válogatottságomat, akkor mindenképpen egy olyan csapathoz kell igazolnom, ahol folyamatosan játéklehetőséget kapok.
Hogyan érintené, ha Szoboszlai Dominik és Kalmár Zsolt visszatérésével ön kiszorulna a csapatból?
Én már azért is hálás vagyok, hogy mindhárom Eb-meccsen a kezdőcsapatban léphettem pályára, és a továbbiakban is azért dolgozom majd, hogy a teljesítményemmel rászolgáljak a kapitány meghívójára. Az biztos, ha Zsolti visszatér a csapatba, a 13-as mez újra őt illeti majd.
